Fifty Shades Of Innocence /Ziall/

Chapter 12

Zayn szemszöge

Hajnalban furcsa zajra ébredtem. Olyan volt, mintha valamilyen állat szörcsögne.

Félve ültem fel és néztem körbe a már világosodó szobában. Sehol semmi, de még mindig hallottam azt a hangot. Mi lehet az? Meg kell néznem, így nem merek visszaaludni, még a végén megöl álmomban.

Felkeltem az ágyból, de ekkor ráléptem valami puha, hideg és nedves dologra. Halálra rémülve felsikoltottam és arrébb ugrottam. Még a szememet is behunytam, hogy ne lássam a förtelmes szörnyeteget. De amint meghallottam a jajgatást, odakaptam a fejem.

Niall összegömbölyödve feküdt az ágyam mellett és keservesen nyöszörgött. Szóval ő volt a „fenevad".

- Megőrültél, miért kiabálsz? - nézett rám homályos tekintettel.

- Te meg mi a faszt művelsz éjnek évadján, huh? Olyan hangokat adtál ki, mint egy fuldokló bálna!

- Ugye tudod, hogy a bálnák tudnak lélegezni a víz alatt?

- Az nem számít, de nagyon para voltál! - igazából nem is rá voltam mérges, hanem magamra, amiért ennyire betojtam tőle.

- Most mi bajod van? - motyogta fájdalmasan. - Én nem is csináltam semmit, csak aludtam!

- Na, de hogyan! Nem lehet megmaradni veled egy légtérben!

- Hagyjál már! - morogta, miközben a hátát simogatta.

- Fáj valamid? - néztem rá aggódva.

- Szerinted? Teljes erőből rátapostál a derekamra, te állat! - mondta felháborodottan.

- Bocsánat, nem láttam, hogy ott vagy - léptem oda házzá sajnálkozva, majd leguggoltam hozzá.

- Meg fogok halni! - hajtogatta szakadatlanul. Egy idő után már felettébb idegesített, ezért a tenyeremet a szájára tapasztottam, hogy végre elhallgasson.

- Ha nem fejezed ezt be, akkor tényleg kinyírlak! - fenyegettem meg, mire Niall sunyi megnyalta a kezemet. - Fuj, ne gusztustalankodj! - töröltem a nyálát a pólójába, ami fel volt csúszva egészen a háta közepéig.

- Eltörted a gerincemet!

- Ha el lenne törve, akkor hangosan üvöltenél. Ne dramatizáld túl, Niall! - csóváltam a fejemet, majd felálltam mellőle.

- De attól még kurvára fáj, szóval segíts felkelni! - kérte, majd sok nyögés közepette nagy nehezen sikerült ülőhelyzetbe tornáznia magát. Tényleg fájhat neki, vagy csak nagyon jól színészkedik. Kinyújtotta felém a karját, én meg felhúztam.

- Feküdj az ágyamra, törpe - sóhajtottam. Csak azért engedtem meg neki, mert hadirokkant lett, ráadásul miattam.

- Oh, nagyon rossz! Mintha kilapítottak volna egy úthengerrel - motyogta keservesen. Végighasalt a matracon, a fejét a párnámba fúrta.

- Ne haragudj, véletlen volt - simítottam végig a most már pólóval takart derekán. Az érintésemre felszisszent.

- Biztos vagyok benne, hogy meg akartál gyilkolni. Csak nem jött össze a terved, mert én egy kibaszott túlélő vagyok - kuncogott, de a röhögése egyből nyöszörgésre váltott. - Jajaj, fáj, ha nevetek. Jaj, Zayn!

- Jaj, Niall! - utánoztam őt.

Szegény, azért sajnálom őt. Először érzek valaki iránt empátiát, és ez nagy dolog. Bár lehet, hogy Niall nem is ember, hanem egy vadállát. Igen, minden bizonnyal.