Fifty Shades Of Innocence /Ziall/

Chapter 2

- Üdvözlégy, Horan! - vigyorgott ördögien Zayn Malik. A gimiben őt mindenki csak úgy tartja számon, hogy: „Igen, ő az a srác, akiért az összes csaj odavan." Erre mennyi volt az esély, de most komolyan? A lehető legrosszabb szobatársat kaptam. Ez itt a vég, már érzem is a halál szelét. Egyáltalán honnan tudja ez a seggfej a nevemet?

- Szia - nyögtem ki halkan, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Eléggé ijedt fejet vághattam, ugyanis a fekete hajú hangosan felröhögött.

- Nem harapok, nem kell ennyire megrémülnöd - biztosított róla, de én korántsem éreztem magamat biztonságban vele egy légtérben.

- Na figyu, Neil. Elmondom a szabályokat, aztán én lépek - mondta lazán, mire nekem a homlokom közepére szökött a szemöldököm. Hol érzi ez magát, a hadseregben? Adok én neki olyan szabályokat, hogy még azt is megemlegeti, hogy ma felébredt.

- A nevem Niall, nem pedig Neil - kértem ki magamnak, mire ő csak legyintett. - Ha már kitudtad valahonnan, hogy hívnak, akkor legalább ráguglizhattál volna a kiejtésére is.

Láttam rajta, hogy annyira nem értékelte a beszólásomat. A szeme összeszűkült, majd lassan, kimérten felállt az ágyról, és megindult felém. Most biztos bemos nekem egyet. Oh, istenem, egyszer, csak egyetlen egyszer tudnám befogni azt a lepcses számat! Igazán tanulhattam volna már belőle, hiszen állandóan bajba kerülök amiatt, hogy nem tudok megtartani egy megjegyzést csak magamnak.

Zayn már előttem állt, majd hirtelen megragadta a pulóverem nyakát, és szó szerint felkent a mögöttem lévő falra. Nagyot nyekkentem, amikor találkozott a hátam a kemény felülettel. A fiú szinte teljesen belehajolt az arcomba, én pedig még kétségbeesettebben meredtem a mogyoróbarna szemekbe, és vártam az ítéletemet.

- Nem szeretem, ha valaki visszapofázik nekem, Niall - nyomta meg az utolsó szót, én pedig nagyot nyeltem a fenyegető hangneme hatására. - Itt mindig az van, amit én akarok. És, ha én törpének akarlak hívni, akkor az is leszel, világos?

- Hogyne - mondtam flegmán, és csak azért nem forgattam meg hozzá a szememet is, mert túlságosan féltettem a bőrömet. Ez a csávó simán gallyra vágna engem, úgyhogy jobb lesz vele vigyázni.

- Én is így gondoltam - bólintott elégedetten, majd végre elengedett. Fortyogott bennem a düh, azt hittem menten felrobbanok. Azért, mert o Zayn Malik, még nem áll jogában így beszélnie velem. Azért álljon meg a menet, nem ő szarta a spanyol viaszt!

Már épp lépett volna ki az ajtón, amikor meggondolatlanul utána szóltam.

- Nem értem, hogy mit esznek rajtad a lányok, amikor egy kiállhatatlan, felfuvalkodott, bunkó seggfej vagy. Nem hinném, hogy a farkad teljesítménye kárpótolná az arrogáns viselkedésed - köptem a szavakat, és mérhetetlenül büszke voltam magamra, hogy ilyen szép beszólást ki tudtam találni másodpercek alatt.

Zayn olyan fejet vágott, amikor visszafordult, mint egy feldühödött bika. Tett felém egy lépést, de azonnal meg is állt. Idáig hallottam, hogy milyen hangos és mély lélegzetet vett, feltehetőleg azért, hogy lenyugtassa magét, és ne egy szép, nagy monoklival kezdjem az első közös napunkat. Pár másodpercig csak némán farkasszemet néztünk egymással, majd végül ő szólalt meg elsőnek.

- Csak azért nem ugrok most neked, és töröm be a csinos kis orrodat, mert a szobatársam vagy, és még elég sokáig el kell viselnünk egymást. Nem tenne jót a viszonyunknak egy kis horzsolás, ugye? Máskülönben már vérző orral szaladhatnál a nővérkéhez - mondta gúnyosan. A hangja kimért volt és fenyegető, a testtartása pedig egyenesen veszedelmes. Olyan, mint egy tigris, aki épp most készül felfalni az áldozatát, csak várja a megfelelő pillanatot, hogy rávesse magát.

Még egy ideig tartotta a szemkontaktust, hogy nyomatékosítsa a mondandóját, majd kiment a szobából, és úgy becsapta az ajtót maga mögött, hogy visszhangzott az egész folyosó tőle.

Fellélegeztem, hogy sikerült megúsznom az első találkozást Zayn-nel, sérülés nélkül. Elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő. Még volt egy bő húsz percem, hogy berendezkedjek az új helyemre. A kampusz ugyanis alig pár percre van az iskolától.

Ahogy körbenéztem a szobában, elkapott a hányinger. A földön szanaszét heverő ruhát, vizes palackok és még az isten tudja milyen dolgok. Egy egyszemélyes ágy volt betolva az egyik sarokba, a paplan össze volt rajta gyűrve. Gondolom ez Zayn birtokában van. Mellette az ablak alatt egy asztal, két székkel. A másik falnál egy emeletes ágy volt, viszont annak is az alsó szintjén le volt húzva takaró, és félig lelógott a földre. Most akkor két helyen is alszik, vagy mi? Mindegy, inkább nem nyúltam semmihez, majd ha délután visszatolja a képét ez a seggfej, akkor megkérdezem, hogy hol alhatok. Egy nagy szekrényen kívül más nem nagyon volt. Hát, nem egy nagy luxus, de mit is vártam?

Kizipzáraztam a bőröndjeimet, majd kinyitottam a szekrényt, hogy gyorsan beledobáljam a cuccaimat, hogy este már ne kelljen ezzel foglalkoznom. A polcokon Zayn cuccai szétdobálva, de most már nem érdekelt, két rekeszből kiszedtem azokat és begyűrtem a legfelsőbe. Az élre vasalt, illatos és gondosan összehajtogatott ruháimat bepakoltam, majd visszacsaptam az ajtaját a rozoga tákolmánynak. A táskáimat beállítottam a sarokba, majd elindultam, hogy szemügyre vegyem a fürdőt. Hát, lehetne rosszabb állapotban is.

Felsóhajtottam. Valahogy csak túlélem majd. Visszamentem a szobába és összepakoltam az aznapi tankönyveimet, majd a pénteken kapott kulcsommal bezártam az ajtót. Most már azért szállingóztak a diákok a folyosón, bár alig láttam ismerős arcot. Lekocogtam a lépcsőn, majd kiléptem az épületből. Az eső megint rákezdett egy kicsit, úgyhogy sietve haladtam a suli felé a térkővel kirakott úton.

A termünkbe beérve üdvözöltem Harry-t és Liam-et, akik egyből megrohamoztak a kérdéseikkel.

- Ne bassz már! Komolyan Malik-kal vagy egy szobában? - kérdezte röhögve Harry, mire én csak halálra vált arccal bólintottam, ők pedig igen jól mulattak a nyomoromon.

- Hát, akkor az fix, hogy éjjel nem fogsz tudni aludni - veregetett hátba sajnálkozva Liam.

- Mert? - néztem rá értetlenül.

- Jaj, Niall, ne legyél már ennyire kis szüzike! Szerinted? - húzta fel unottan a szemöldökét. - Oda viszi fel az összes nőjét. Vannak forrásaim a koleszből, és állításuk szerint papírvékonyak a falak.

- Oh, oh! Értem - sütöttem le a szememet. Jó kilátások várnak rám.

- Arra mérget vehetsz, hogy Zayn mellett nem maradsz sokáig ilyen ártatlan lelkű...