Fifty Shades Of Innocence /Ziall/

Chapter 18

Zayn szemszöge

Már kora reggelről annyira feszült voltam, hogy minden kis apróság idegesített, még az is, hogy Louis mellettem ült.

- Mi van, Zayn? Miért vágsz ilyen savanyú képet, nem jutott dinnyeföld? - humorizált, mire csak megforgattam a szememet. Ma semmi kedvem a hülyeségeit hallgatni. - Ajaj, komoly a baj.

- Az. Kurva komoly - morogtam. Nem tudtam, hogy elmondjam-e Louis-nak a reggeli esetet.

- Oh, mi történt? Nem szopott le senki tegnap? Te szegény! - gügyögte, én pedig egyből felhúzta rajta magamat, és mérgesen az arcába mondtam:

- Megcsókoltam Niall-t!

Egy pillanatra lefagyott, majd miután feldolgozta az információt, hangosan felnevetett.

- Ohohooo, na neeee! Tudtam én! - nyerítette, én pedig gyorsan a szájára tapasztottam a tenyeremet. Nem akarta, hogy az egész osztály meghallja, és elinduljon rólam egy újabb pletyka. - Ez most komoly?

- Halálosan.

- És, hogy történt? - kérdezte, miután sikerült lenyugodnia.

- Hát, igazából ez nem is volt rendes csók, mert közben Niall aludt.

- Mihihihiiiii? - robbant ki belőle újra a nevetés. - Te komolyan lesmároltad, miközben szerencsétlen csak aludt? Mit hittél, hogy te vagy a herceg, ő meg Csipkerózsika, vagy mi?

- Fejezd már be, Lou! Ez egyáltalán nem vicces! - pirultam el szégyenemben.

- De, rohadtul az! - vihogott tovább.

Vártam, hogy mondjon rá valami értelmeset is, hogy mit kéne kezdenem ezzel a helyzettel, de ő csak egyszerűen csak azt mondta: „Dugd meg, ne szarozz már ennyit!" Nagyon segítőkész volt, mondhatom.

Töri órán a tanár beszedte a házi dolgozatokat, én pedig szinte gyomorideggel vártam az utolsó órát, ami újra Mrs. Edwards-szal lesz, ahol megtudjuk majd, hogy hányas lett a munkánk. Féltem a lebukástól.

Egész nap takarék üzemmódban működtem, és közben megállás nélkül Niall-ön kattogtam. Megőrjít!

Hamarabb eljött az utolsó óra, mint gondoltam. Mrs. Edwards lapokkal a kezében érkezett, és elkezdte őket kiosztani. Amikor az enyémhez ért, felvont szemöldökkel nézett rám.

- Zayn Malik 5-ös. Ezzel most nagyon megleptél, Zayn. Igazán szép munka - gratulált, mire én csak vigyorogva bólogattam. Niall kétségkívül egy okos gyerek. - Biztos, hogy saját kútfőből írtad meg?

- Na, de tanárnő! Még a feltételezés is sértő! - mondtam ártatlanul. Mrs. Edwards hitetlenkedve megrázta a fejét, és inkább hagyta a dolgot. Louis oldalba bökött.

- Ilyen nem létezik, hogy neked 5-ös legyen a dolgozatod! Tuti, hogy panamáztál! Ki vele, honnan szedted le ezt a fogalmazást? Mert fix, hogy nem te írtad! - Louis mindent tudóan mosolygott rám. Hiába, neki nem tudok hazudni, átlát rajtam, és ismer már, mint a rossz pénzt.

- Niall-lel írtattam meg.

- Az igen, így kell ezt csinálni! Cserébe meg megcsókoltad, mi? - vihogott fel hangosan, mire a tanár egy csúnya pillantást küldött felénk. Megölöm Louis-t, és elásom Niall hullája mellé.

A délutánt Louis-nál töltöttem. Nem akartam a szükségesnél tovább egy légtérben lenni a szőke démonnal. Muszáj voltam kicsit kiszellőztetni a fejemet, ezért estefelé átmentünk a közeli kocsmába, ahol már szinte törzsvendégeknek számítunk.