Fifty Shades Of Innocence /Ziall/

Chapter 10

Zayn szemszöge

- Fejezd már be, Niall! A jóisten áldjon meg! - förmedtem rá idegesen. Fél órája mást sem csinál, csak forgolódik, az a kibaszott ágy meg úgy nyikorog alatta, mintha egy elefánt ugrálna rajta. Bár nem csodálom, amennyi vad menetet lenyomtam már rajta...

- De ahh! Olyan kényelmetlen! Irritálja a bőrömet ez a szar lepedő, a párna meg olyan, mintha egy szalmabálán feküdnék - nyöszörgött keservesen. Olyan kis elveszett volt a hangja, kezdtem megsajnálni. Otthon biztosan nem ilyen volt, én is először nehezen szoktam meg, de mégse kergettem vele az őrületbe a szobatársamat, mint ahogyan ő engem. - Ráadásul rohadt meleg van! Éreztem, hogy valami megcsípte a lábamat. Valószínűleg allergiás vagyok a szúnyogcsípésre, szóval holnapra tuti be fog dagadni.

- Milyen a vércsoportod? - kérdeztem hirtelen, figyelmen kívül hagyva a nyavalygását.

Nem is értettem magamat. Már régen ki kellett volna raknom, amennyit itt sipákol nekem. De valamiért mégsem tettem. Szörnyen irritáló személyiség, de van benne valami megmagyarázhatatlan dolog, ami érdekesség teszi őt.

- Heh, ez meg hogy jön ide?

- Azt olvastam, hogy a nullásakat szeretik a legjobban a szúnyogok. Lehet, hogy az vagy - osztottam meg vele ezt az információt.

- Hát, ne tudom, lehet, az vagyok. De ezt nekem honnét kéne tudnom? - értetlenkedett.

- Ezt mindenki tudja. Én A+-os vagyok, szóval engem nem csipkednek - vontam vállat. Nem is tudom, hogy miért mondom el ezt neki. - Tegyük fel, hogy elmész hegyet mászni, és amilyen szerencsétlen vagy, leesel.

- Haha, marha vicces vagy, Malik - duzzogott, ami jót derültem.

- Na, de figyelj! - fordítottam felé a fejemet. Csak a sziluettje rajzolódott ki a sötétségben. Ő is engem nézett. - Szóval leesel, és bevisznek a kórházba. Sürgős műtétre van szükséged, amihez vér kell, te meg nem tudod megmondani, hogy milyen a vércsoportod. A nullásnak csak nullás jó, ők viszont adhatnak bárkinek.

- Ha nem tudná, Dr. Malik, de ha élet-halál között vagyok, akkor nem igen tudok bármit is mondani - nevetett fel. Olyan vicces, ahogyan röhög, hogy te is elkezded, és nem bírod abbahagyni. Mellesleg, ez a doktor megszólítás elég vérpezsdítő volt alsó tájékon. Ő egy kibaszott fiú, akinek egy dákó lóg a lába között, akkor miért vált ki belőlem ilyen dolgokat?

- Jó, de érted, hogy gondolom - nyeltem nagyon, hátha sikerül leküzdenem a kezdetleges merevedésemet.

- Értem. Majd feltétlen megkérdezem, mielőtt az Alpokba megyek - viccelődött, mire én csak megforgattam a szememet.

Egy ideig csend volt, aztán megint megszólalt Niall.

- Ne már, itt zümmög egy a fülemnél!

- Becsukjam az ablakot? - kérdeztem annak reményében, hogy hátha akkor befogja azt a lepcses száját, és én meg végre tudnék aludni.

- Most már mindegy, mert az összes bogár bejött - morgolódott. Szinte láttam magam előtt azt a besavanyodott képét, ahogy felhúzott orral, meg összeszűkült szemmel mered rám. Pont úgy, mint Dulifuli, a Hupikék törpikékből. Oh, meg is van az új neve! Ezentúl így fogom hívni, hogy ezzel is húzzam az agyát.

- Jól van, Dulifuli, akkor bezárom - vigyorodta el, majd felpattantam. Le merném fogadni, hogy most füstölög a feje, annyi ideges. Megpróbáltam eljutni a szoba másik végébe, anélkül, hogy felesnék valamiben.