Fifty Shades Of Innocence /Ziall/

Chapter 22

Zayn szemszöge

- Jó ott az ablakban ülni, törpe? - lépte oda hozzá. Megint a párkányon kucorgott, és tanult. A hátát nekivetette a falnak, a lábait pedig felhúzta, és a térdein támasztotta meg a könyvét. Idegesített, hogy úgy csinált, mintha ott sem lennék.

- Igen, tökéletes - mondta rám sem nézve, majd lapozott egyet.

- Szerintem az ölemben sokkal kényelmesebb lenne - simítottam végig a combján. Niall izmai megfeszültek, de nem szólt semmit. - Mit szólnál hozzá, ha valami értelmeset csinálnánk a tanulás helyett? - vezettem a kezem az alhasára, és ott kezdtem el cirógatni. A szöszi ajkai közül kiszökött egy reszketeg sóhaj, majd elkapta a csuklómat, és elvette onnan a kezemet.

- Tudod, nem mindenki akar hülyén meghalni, mint te, Zayn - morogta az orra alatt, továbbra is szigorúan a betűkre koncentrált.

- Most meg mi bajod van, duli-fuli? - böktem meg a cuki, telt pofiját.

- Az, hogy nem hagysz tanulni! Holnap dolgozatot írok, és szeretném, ha jól sikerülne. De nem tudok koncentrálni, mert te folyton engem bámulsz, amióta csak hazajöttél, és ez rohadt idegesítő!

- Mi van, már rád sem lehet nézni? Talán elolvadsz tőle? - vágtam vissza flegmán. Igazából csak az elpirult arcomról próbáltam ezzel elterelni a figyelmet.

Talán egy kicsit túl feltűnően figyeltem őt. De ez az egész nem az én hibám, sokkal inkább az övé, mert túl ellenállhatatlanul néz ki. A szőke haja, amit reggel tökéletesen beállított, most kócosan meredezett az égnek. Szívesen beletépnék, miközben ő a farkamat szopná.

- Erről beszélek. Most is úgy nézel rám, mintha menten fel akarnál falni - szólalt meg, ezzel kiszakítva engem a mocskos gondolataim közül.

- Talán azért, mert pontosan ez a célom - mondtam vigyorogva, majd elkaptam a nyakát, és lerántottam magamhoz. Ha nem tartottam volna meg, akkor biztosan leborult volna az ablakpárkányból.

Niall kicsit habozva, de visszacsókolt, és készségesen nyitotta ki a száját, hogy beengedje a nyelvemet. Beletúrtam a hajába, és kicsit meghúztam a tarkójánál, mire ő felnyüszített. Ettől a hangtól teljesen begerjedtem, és egyből beindult a fantáziám. A farkam a nadrágomban megfeszült, és csak arra várt, hogy végre kiszabadítsam onnan, és Niall szájába tegyem.

Újra meghúztam a tincseit, hátha megint megajándékoz azzal az édes, vékonyka nyöszörgésével. Niall kéjesen felnyögött, mire én felmordultam, és beleharaptam az alsó ajkába. Ekkor ő elvált tőlem, és szembe fordult velem, a rövid lábait pedig lelógatta a csípőm mellett, majd újra hevesen megcsókolt. A derekára fontam a karjaim, és még közelebb húztam magamhoz. Lassan szétválasztottam a szánkat, hogy végre egy kis levegőhöz jussak.

Felnéztem rá, de az arcáról nem tudtam leolvasni semmit, mintha nem is történt volna semmi az előbb. A szája vörösen és duzzadtan csillogott a nyálamtól. Legszívesebben ott helyben felfaltam volna őt. Ott az ablakpárkányon tettem volna a magamévá. Annyira kívántam őt, mint még soha senkit. Megmagyarázhatatlanul erős vágy hajtott, hogy vegyem el, azt, ami az enyém, hogy szerezzem meg Niall-t.

- Zayn... - sóhajtotta elsötétült tekintettel.

- Niall - ziháltam a nevét, miközben a homlokomat az övének döntöttem. - Megőrjítesz, Niall baby!

Ő erre nem válaszolt semmit, csak halkan pihegett. A formás combjait kezdtem el cirógatni, és közben egyre feljebb haladtam az ágyékához. Ő elhúzódott tőlem, és a hatalmas szemeivel az enyémekbe bámult. Soha nem kedveltem a kék szemet. Olyan ridegnek tűnnek, az övé viszont olyan különleges. Néha egészen világos, máskor viszont - mint most is - sötét, mintha csak egy viharfelhő lenne.