Áldozat árán..

4. rész

A nyár borzalmas volt. Sose gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz kémkedni is. Mármint az információ szerzés nagyon könnyű volt, de amivel ez járt az már kevésbé. Edzenem kellett a Bosszúállókkal. Futottam mindennap és verekednem is kellett Natashával és Clinttel. Néha még Steve is jött edzeni. A nyár közepére már láttam én is a változást. Formásabb lettem. Mosolyogva néztem a tükörképemet. Ma 18 lettem. 

Az ablakomon kopogott egy bagoly és hozta a szokásos Reggeli Prófétát, de aznap egy csomagot is hozott. Egy barna papírba csomagolták és az iskola címere volt rajta feltűntetve. Szemöldök ráncolva nyitottam ki az ablakot és elvettem a csomagokat.

-Köszi. Kérsz egy kis nasit?-kérdeztem a bagolytól. Huhogott egyet és a kezemre repült, mire elmosolyodtam és előszedtem neki a fiókomból egy kis zacskót teli magvakkal. Kiszórtam valamennyit az asztalra és hagytam, hogy megeszegesse, amíg én a csomaggal voltam elfoglalva. Az újságot félre raktam és elkezdtem kibontani a csomagot. Egy kis fecni volt a könyv tetején.

"Boldog Születésnapot Kívánok Maria! A könyv segít megérteni azt, amire eddig várt. A.D."

Félretettem a papírt és a könyvre fókuszáltam.

-Bogár Bárd meséi..-mondtam halkan. Kinyitottam a könyvet és meg volt jelölve a tartalomjegyzékben a mese. Nem értettem. Egy mesében találnék a válaszomra? 

Hallottam, ahogy a madár kirepül az ablakomon, de nem foglalkoztam vele. Faltam az oldalakat. Az ágyam előtt ültem a földön és támasztottam a hátamat. Amikor a mese végére értem ott volt a halál ereklyéinek szimbóluma felrajzolva. Megértettem a szerepemet. A pálca és a tulajdonos cseréjét is. Minden összevágott. 

-Egy kibaszott zseni.-szólaltam meg végül hitetlenkedve és leraktam a könyvet. Az iskola újságok mellé raktam a mait is és vigyorogva néztem a kivágott képet, ahogy a tökéletes védésről beszéltek. Ott suhantam a seprűmmel és a seprű végével lőttem el a gurkót a pálya másik felére. Az egyik kezemet a magasba emelve pacsiztam össze Ginnyvel és repültem ki a képből. Lezártam a ládát és visszaraktam a búvóhelyére. 

A hajamat kifésültem az arcomból és magamban emésztgettem a történteket. Ha minden a várt sorrendben történik, a pálca nálam lesz végül. Célpont leszek és biztos vagyok benne, hogy a családomon keresztül próbálnak majd rám hatni, ha kiderül.

 A hajamat szokásosan leengedve hagytam és csak pár tincset fontam be. Majd megsültem minden egyes nap, de nem akartam, hogy magyarázkodnom kelljen folyton és az erőmet sem akartam arra pazarolni, hogy a sebeimet rejtegessem. A pálcámat a szekrényem aljára tapasztottam, ahol senki sem keresné. Megigazítottam a felsőmet és a kis nadrágomat, aztán elindultam a szobámból. Magamra erőltettem a szokásos életvidámságot és a többiekhez mentem. 

-Jó reggelt Napsugár!-mosolygott halványan Nat.-Mi lenne, ha ma nem járkálnál a celláknál?

-Miért?-kérdeztem szemöldök ráncolva. Töltöttem magamnak egy bögre kávét és próbáltam nem morgolódni. Ott mindig hűvösebb volt pár fokkal, ami nekem tökéletes volt. Így is kezdett izzadni a hátam.

-Thor testvérét elfogtuk végre. Ott várja most a nagyfiú döntését.-biccentett. Hümmögtem egyet és bólintottam.

-Okidoki. Igyekszem ellenállni a mézes madzagnak.-mondtam vidáman, mire felhorkant.

-Tudod te is, hogy veszélyes a férfi és szeret játszadozni.

-Mindig is buktam a rossz fiúkra.-kacsintottam. Apa ezt a pillanatot választotta, hogy besétáljon és a mondatomat hallva a szemét forgatta.