Áldozat árán..

8. rész

A levegőben küzdöttem a halálfalóval. Erőteljesen rúgtam el magam tőle és szórtam rá a halálos átkot. Már majdnem földet értem, amikor apa elkapott a levegőben.

-Nicsak kit fogtam.-jegyezte meg viccesen. 

-Nagyon vicces.-jegyeztem meg. 

Óvatosan tett le a földre, de rögtön arrébb rántottam és támadtam a halálfalóra, aki ugyanabban percben támadott. A két varázsige ütközött egymással és nem eresztette el egymást. Erősen koncentrálva tartottam magam, ahogy a másik is. 

-Bukj le!-szóltam apára, aki azonnal tette, amit mondtam és én nagyot kiáltva vontam a két átkot a mellettünk tomboló óriásra.

Még láttam, hogy az óriás holtan esik össze, de gyorsan kellett kivédenem a következő támadását, amit apámra lőtt. Gyorsan elég ugrottam és kivédtem a támadásokat és éreztem, hogy hátrálásra kényszerít. Felmordultam és azonnal elkezdtem én is megsorozni és egyiket a másik után adtam. Egyszer egy óvatlan pillanatban nem sikerült kivédenie a kővé változtató bűbájomat és a következő mozdulattal már robbantottam is szét. Elégedetten elmosolyodtam.

-Kezdesz félelmetes lenni kincsem.-jegyezte meg apa, majd elment.

Rengeteg halott volt. Lihegve kapkodtam a fejem és gondolkoztam, hogy merre menjek. A falnak dőltem és éreztem, hogy kezd kimenni belőlem az adrenalin és fáradok. A kapunál egyre több halálfaló volt és én a szétcsúszott hajamba túrtam.

Mindenki küzdött. A fülesemben hallottam a többiek hangját, de nem értettem pontosan. Végül döntésre jutottam. Lihegve markoltam meg a pálcámat és vittem magam az iskola elé. A legtöbb csatlós a kapun jött be, így logikusnak tűnt azt a csomópontot támadni. McGalagonyt és a többieket egy pálcaintéssel vittem hátrébb és koncentráltam az előttem állókra.

Minden fájdalmat, gyászt és haragot belevittem a varázslatba. Akkora tűzcsóvát lőttem ki és annyira koncentráltam, hogy még az igét és elkiáltottam és éreztem, hogy majdnem földre vágott a lendület, amivel kipattant a tűz. Nagyon sok halálfaló égett porrá. Amikor elfogyott az erőm lihegve rogytam össze és kapkodtam levegő után. McGalagony pedig gyorsan mellém pattant és döbbenten nézett rám.

-Ez előbb nem jutott az eszébe?-kérdezte. Halkan felnevettem és megráztam a fejem.

-Eléggé el voltam foglalva eddig.-válaszoltam. Natasha bukkant fel mellettem és azonnal megfogta az arcomat és hitetlenkedve nézett rám.

-Jól érzed magad?-kérdezte.

-Soha jobban.-mondtam fáradtan sóhajtva.-Azt hi..-kezdtem el, aztán megláttam Lokit is a tömegben.-Ő meg mi a fenét keres itt?

-Idő közben mellénk állt.-vont vállat. Lassan talpra álltam és letöröltem magamról a port.

-És még nekem mondják, hogy nem avatok be senkit semmibe.-mormogtam.

-Miss Stark. Mit szólna, ha idehozná azt, amit Dumbledore magára bízott?-vonta magára ismét a figyelmemet. Szemöldök ráncolva néztem a nőt és megráztam a fejem.

-Kizárt dolog. Ha idehozom hozzá, akkor nagyobb eséllyel..

-De akkor nem, ha Potternél lesz a pálca.-fejezte be. Az ajkamba haraptam és bólintottam.

-Mindjárt itt leszek.-mondtam és hátrébb léptem. Loki azonnal mellém csapódott széles vigyorral az arcán.

-Veled megyek.-mondta. Felhorkantam és a szememet forgattam.

-Dehogy jössz.

-Hova mész?-kérdezte apa mellém érkezve.

-Majd elmondom.-azzal hátralépve már a temetőben is voltam. Mellettem halkan szusszant egyet Loki, mire a szememet forgattam.-Nem bírtad ki.