Áldozat árán..

10. rész

Tudtam, hogy követnek. Napokig. Bár sok titkolni valóm nem volt, azért voltak ügyeim, amiket el kellett intéznem. Ilyen volt például a levelezés Fredékkel és McGalagonnyal. Az igazgatónő mindenképpen azt akarta, hogy menjek tanítani sötét varázslatok kivédése tárgyat vagy mugliismeretet. Egyik rosszabb volt, mint a másik.

Egy délután éppen sétáltam az utcán, hogy vegyek magamnak valami ehetőt, amikor bekanyarodott mellém Hermione. Döbbenten néztem a fiatal nőt és megtorpantam az út közepén.

-Mio, szia!-köszöntem neki.

-Szia Marie.-mosolyodott el halványan.-Csinos vagy. 

-Köszönöm. Mit csinálsz itt? Azt hittem az iskolában vagy és bepótlod a kihagyott évedet.-egy kisebb park szélén foglaltunk helyet egy padon.

-Kimenőt kaptam.-vont vállat.-Plusz furcsa Ginnyvel egy osztályban ülni. 

-De Harryékkel is..-mutattam rá halványan mosolyogva, mire a szemét forgatta és kuncogni kezdett.

-Na igen. Tudom itt Amerikában más híreket kapsz, de gondoltam azért jó ha néha kapsz egy jó kis brit újságot.-mosolyodott el és a kezembe adta az aznapi újságot.

-Azt hittem nem olvasod többé ezt a szennyet.-mosolyodtam el és elraktam a kis táskámba.

-Más időket élünk. Jobb ha tudom mi folyik a világban.-vonta meg a vállát, mire halványan mosolyogva ráztam meg kicsit a fejem. Semmit sem változott.

-McGalagony kért meg, hogy puhíts meg, nem igaz?-tértem a lényegre, mire játszani kezdte az értetlent, de átláttam rajta. Annyiszor láttam már hazudni, hogy olyan volt nekem, mint egy nyitott könyv.

-Szó szerint idézem; Mindenképpen hasson Miss Stark hülye fejére, mert lassan olyan lesz a leveleit olvasva, mint Félig Fej Nélküli Nick!-még a hangját is elváltoztatta, amitől kuncognom kellett. Hihetetlen az a vénasszony. 

-Felejtse el.-feleltem határozottan. A telefonom rezegni kezdett és apa nevét olvastam a kijelzőn.-Most viszont én szerzek magamnak valami kaját, ha gondolod csatlakozhatsz hozzám. Csak elintézem még ezt a hívást.

-Jó ötlet. Ki kell használnom, hogy szabad vagyok.-bólintott. Felvettem a telefont és a szemöldökömet ráncoltam.

-Igen?-kérdeztem.

-Miss Colmann..-kezdte és tudtam, hogy nincs egyedül.-Elkészült a prezentáció, amit kértem?

-Az asztalán van, uram. Ahogy a prototípusa is és minden egyéb aláírandó fájl is. Péntek még szólt is magának, ha minden igaz.

-Persze, persze.-szinte hallottam, ahogy a szemét forgatva legyint egyet.-Reménykedtem benne, hogy kettesben találkozhatunk ma.

-Miss Potts biztos nagyon örülne..-jegyeztem meg szarkasztikusan.

-Igaz..

-Ennyi Mr. Stark?-kérdeztem karba font kézzel és néztem Hermione értetlen fejét.

-Hol van most?

-Ebédidőn.-vágtam rá azonnal.

-És Mr. Rogers is a közelben van?-kérdezte kérdőn. Halványan mosolyogva fordultam a férfi irányába, aki egy takaros kis kávézóban ücsörgött egy laza sport ruházatban és úgy tett, mintha nagyon kortyolgatná a kávéját. Amikor a férfi rám nézett szélesebben mosolyogtam.

-Hát persze. Éppen kávézik és Mr. Wilson is csatlakozott hozzá, ha jól látom.-Intettem a fejem felett levegő kis szerkezetre, ami hirtelen eliszkolt.