Áldozat árán..

17. rész

Már lassan egy hónapja, hogy Bucky Wakandába ment. Szakítottunk. Nem tudott koncentrálni a küldetésre miattam és amiatt, hogy folyton miattam kellett aggódnia. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen kijelentést hangos vita követ és sírás, de teljesen leblokkoltam. Komolyan. Bíztam benne. Több mindent tudott rólam, mint bárki más. Mégsem törtem össze. Volt bennem tartás és bár próbáltam megbeszélni vele, hajthatatlan volt. Én pedig hagytam elmenni, ha ennyire el akart menni. Miután elment egy bűbájjal elintéztem, hogy semmiféle zaj ne szűrődjön ki és olyan keservesen zokogtam, ahogy még sose. Törtem, zúztam és mindent majdnem elpusztítottam magam körül.

És lassan két hete, hogy tudom, hogy terhes vagyok. Már két hónapos. Először ijesztő volt a gondolat, hogy egy kis élőlény növekszik bennem, de aztán megbarátkoztam a gondolattal és megszerettem azt a kis pöttyöt.

A csapat kicsit szét oszlott, mert mindenki járta a saját útját, de ettől függetlenül tartottuk a kapcsolatot egymással. Apa és Pepper végre valahára eljegyezték egymást és bár örültem neki, de nem akartam a nyakukon maradni, így egy házat sikerült szereznem egy eldugottabb helyen. 

Épp visszatértem a vásárlásból, amikor Steve várt a házam előtt egy autónak dőlve. Boldogan mosolyodtam el és megálltam előtte.

-Hát te mit keresel itt?-kérdeztem. Elmosolyodott és adott egy gyors ölelést. 

-Nem nézted a híreket?-kérdezte óvatosan, mire megráztam a fejem. Megmutatta. Űrlények újra itt, támadás, apa eltűnt. Rémülten néztem Steve-re, aki aggódva pislogott. Gyorsan összeszedtem magam. Szippantottam egyet a levegőből és a feladatra kezdtem koncentrálni. 

-Hol vannak Vízióék?-kérdeztem végül. Nem mondtam semmit az eltűnésre. Nem voltam képes. 

Mire a központba értünk már velünk volt szinte mindenki. Morcos voltam. Bruce elmondott mindent erről a Thanosról és mi történt Thorral és a népével. Szomorú eset volt. Tragikus. És teljességgel kizárt, hogy hagyjam, hogy ez velünk is megtörténjen. Miután véget ért a megbeszélés hazahopponálltam a pálcámért és annak a tokjáért is. Vetettem egy védőbűbájt a hasamban növekvő csöppségre.

A központba a kis szobámba visszaértem és idegesen harapdáltam a számat. Kisétáltam.

-Megvan a terv Marie.-lépett elém Steve. A szokásos kapitány ruhája volt rajta, amit apa készített neki. Ideges voltam. Nem tudtam hol lehet, de csak reménykedni tudtam abban, hogy még egyben van. A rohadt Tony Starkról beszélünk, úgyhogy biztos túléli ezt is.

-És mi lenne az?-vontam fel félig a szemöldököm.

-Wakandába megyünk. Ismerek ott valakit, aki eltudja távolítani a követ anélkül, hogy Víziónak bármi baja esne.

Némán bólintottam. Nem akartam még csak látni sem Buckyt. Túl friss volt és túlságosan fájt. Egyedül a bennem növekvő kis élet tart egyben.

Felvettem egy fekete nadrágot és mellényt. A hajamat egybefontam és a pálcámat a szokásos eldugott kis rekeszbe helyeztem pár bájitallal együtt. Bevetettem egy védővarázst is, hogy ne törjenek szét és csak utána merészkedtem ki a szobámból.

A gépen Natasha mellett álltam és néztem a most már szőke hajú nőt. Komornak tűnt. Ahogy mindenki. Mire leszálltunk a gyomrom már annyira összeszorult, hogy szinte fájt. Valahol hátul mentem és barátságos mosollyal üdvözöltem Wakanda királyát és a testőreit. Megálltam az egyik kopasz nő előtt éa végigmértem a dárdát.

-Én is kaphatok ilyet?-kérdeztem kíváncsian a többiektől.

-Ha tudja használni Miss Stark, akkor persze.-biccentett T'Challa engedékenyen.