Áldozat árán..

21. rész

Őszintén szólva nem tudtam hova mehetnék. Legszívesebben Siriushoz mentem volna, de az lehetetlenség volt. Végül Mollyék háza előtt kötöttem ki. Abban a pillanatban, hogy a susnyásban kötöttem ki előtörtek az érzelmek. Az imádott üresség eltűnt. A fájdalom pedig az ismerős, otthont idéző látvány miatt előbukkantak. A könnyeimet nyeldekelve lépdeltem előre a kis táskámmal együtt, még mindig a háborús ruhámban voltam, mert nem volt más ruhám. Az izmaim fájdalmasan ellenkeztek velem és biztos voltam benne, hogy a bokám kificamodott. A hátamról ne is beszéljünk. Éreztem, hogy ott is egy csúnya seb lehetett, miután a földhöz vágtak párszor. Remegő kézzel kopogtam be, de nem nyitott ajtót senki. Nem volt ott senki.

Remegő ajkakkal hátráltam pár lépést és a fal mellé rogyva sírtam. A kezemet a térdeimre fektettem és meredtem előre könnyeket ejtve. A hangom elcsuklott és számomra ismeretlen hangokat hallatott, amitől csak még jobban rám tört a sírás. Már majdnem sötét volt, mikor Molly és Arthur hazaértek. Döbbenten torpantak meg a látványomra, majd szinte egyszerre kezdtek el felém szaladni.

-Marie drágám, Merlinre mi történt veled?-kérdezte Molly és az arcomat tapogatta, majd megnézte a nyakamat is. Döbbenten szippantotta be a levegőt és rám nézett.-Mondj valamit édesem.

-Csak.. mennem kellett valahova.-mondtam elkeseredetten és letöröltem a könnyeimet a remegő kezemmel.

-Menjünk be Molly!-fogta meg Arthur a felesége vállát. Próbáltak segíteni, de megráztam a fejemet.

-Tudok menni, köszönöm.-mondtam. Leültem az étkező asztalhoz és mély levegőt vettem. Türelmesen vártak.

-Mesélj drágám, mi történt veled?-kérdezte halkan Molly.

-Nem.. nem akarok róla beszélni.-suttogtam.

-Láttuk mindannyian a tévében, hogy mi történt, de..

-Az csak a kezdet volt..-szakítottam félbe az asszonyt. A tekintetem kiüresedett.

-Jól van drágám. Most inkább feküdj le és pihenj kicsit. Úgy nézel ki, mint aki napokig nem aludt. És ezt a ruhát is vedd le, mert borzalmas szaga van.-mutatott végig rajtam.

-Rendben.-motyogtam.-Köszönöm szépen Molly, hogy itt lehetek.-néztem rá, mire halványan elmosolyodott és legyintett egyet.

-Semmiség drágám, ez természetes. Ez itt vér..?-kérdezte közelebb hajolva.

-Többek között.-mormogtam. Elakadt a lélegzete, de nem válaszolt.

______________________

Hetekig húztam meg magam Mollyéknál. Olyan voltam, mint egy szellem. Szinte könyörögtem nekik, hogy ne mondják el senkinek, hogy itt vagyok. Sose mentem le, ha jött valaki, de amúgy se sokat tettem.Nagy nehezen, de sikerült rávennem őket. Minden este az ágyban a szokott oldalamon feküdtem és ösztönösen fordultam mindig a másik irányba, hátha ott lesz Sirius. Sosem volt ott.

Sok időnek kellett eltelnie, hogy ne sírjam álomba magam. Aztán egy hete lesétáltam a konyhába. Molly egy másodpercre megdermedt, majd folytatta a munkát. Nem mert hozzám szólni, gondolom félt attól, hogy megijeszt és visszaszaladok a vackomba.

-Molly nem láttad a..-sétált be a szemüvegével Arthur, majd meglátott és megakadt a mondatában. Kedvesen elmosolyodott és leült az asztalon a szokott helyére.-Jó reggelt Marie!

-Jó reggelt!-mondtam halkan, de így is rekedt volt a hangom. Idegesen haraptam a számba és sütöttem le a szemem.

-Úgy hallom szépen javul a hangod.-jegyezte meg.