Áldozat árán..

15. rész (18+!!!)

-Ki az?-kérdeztem hangosan és a hangomból a hallható volt az idegesség.

-Csak én vagyok.-mondta Rogers. Buckyt gyorsan az ágyam alá lökdöstem és a leveleket a fiókba dobtam.

-Nyitom.-szóltam ki. Gyorsan végig simítottam a hajamon és kinyitottam az ajtót.-Valami baj van?-kérdeztem. A férfi szemöldök ráncolva nézett végig rajtam.

-Megzavartam valamit?-kérdezte óvatosan és bepillantott a fejem felett a szobámba.

-Dehogy.-mosolyodtam el kedvesen. Besétált mellettem a férfi és gyorsan körbepillantott.

-Én csak.. most jutott eszembe, hogy tartozom neked egy bocsánat kéréssel a múltkori eset miatt.-mondta zavartan a tarkóját simogatva.

-Csak jót akartál. Megértem. Már rég megbocsátottam Steve.-láttam, hogy leült az ágy szélére és a szívem hirtelen megremegett.-De gondolom nem csak ezért vagy itt..-jegyeztem meg.

-Tényleg nem.-mosolyodott el halványan.-Tudom, hogy nem jöttök ki Wandával annyira..-kezdett bele és én elfintorodtam.-Próbálj meg kicsit kedvesebb lenni vele. A végén rájössz, hogy nem is olyan borzalmas ember, mint amilyennek gondolod.

-Majd meggondolom.-bólintottam rá. Az arcomat fürkészte a férfi.

-Nem láttad Buckot?-kérdezte végül szemöldök ráncolva. Értetlenül néztem rá.

-Nem. Gondolom lent van és gyilkos tekintettel bámulja a boxzsákot, ahogy szokta.-vontam vállat. Egy kis szorítást éreztem a bokámon, de nem foglalkoztam vele. Steve némán bólintott és kuncogni kezdett.

-Igazad lehet. Gondoltam elhívom egy italra.-elindult az ajtó felé, mire követtem, hogy becsukjam utána az ajtót.-Van kedved csatlakozni hozzánk?-kérdezte.

-Miért is ne..-mosolyodtam el.-Csak egy kocsma, ugye?-kérdeztem.

-Igen.-bólintott.-A bejáratnál találkozunk egy óra múlva.

Miután becsuktam az ajtót hallottam, hogy az ágy alól kimászik a férfi. Elégedetten vigyorogva nézett rám és indult meg felém, de csak a fejemet ráztam.

-Csak nem szégyellsz?-kérdezte.

-Mit? Nem történt köztünk semmi.-vontam meg a vállam makacsul nézve az előttem állót, aki lebiggyesztette az ajkát.

-Semmi, mi?

-Úgy bizony.-bólintottam.

-Mindketten tudjuk, hogy nem lesz ez sokáig.-mormolta.-Nem tudsz nekem ellenállni.-elégedetten mosolyodott el, mire felhorkantam.

-Csak a hormonok.-forgattam a szemem. 

-Hát persze.-bólintott mosolyogva.-Mondj amit akarsz, ha az neked jobb.

Egy farmert, egy magassarkúval és egy egyszerű, fekete hosszú ujjút vettem fel egy bőrkabáttal. A hajamat leengedve hagytam és a pálcámat a belső zsebembe rejtettem. Az ajtóban már Bucky várt. Döbbenten torpantam meg, nehogy nekimenjek a férfinak, de az megragadta a derekam és egy gyors csókot nyomott a számra, majd indult is a folyosón. Leblokkoltam. 

-Mi a..-kezdtem bele hitetlenkedve, de már csak a férfi hátát láttam. Összehúztam a szemem és magamban morgolódva zártam be az ajtót magam után.-Esküszöm seggbe fogom rugni.-mormogtam magamban és követni kezdtem.

-Mondtál valamit?-fordult hátra a férfi. Rogers már zsebre tett kézzel várt minket mellette Natashával.

-Csak hogy kezdesz kopaszkodni.-mutattam a fejemre, mire gúnyos horkantást kaptam Nattől.