Áldozat árán..

7. rész

Éjszaka közepe volt. Rémülten kiáltottam fel és riadtam fel az álmomból. Lihegve ültem fel és próbáltam realizálni, hogy hol is vagyok pontosan. Az ajtóm kivágódott és Steve szaladt be szemöldök ráncolva. A pálcámat azonnal odaszegeztem és ő a kezét feltartva torpant meg.

-Nyugi. Csak én vagyok-mondta halkan. Lassan leült az ágyam mellé és én a pálcámat visszacsúsztattam a párnám alá és idegesen a hajamba túrtam.

-Ne haragudj.-mormoltam. Óvatosan megfogta a kezem és megértőn bólintott.

-Elmondod miről álmodtál?-kérdezte.-Akkor lehet könnyebb lesz.

-Semmi különös.-ráztam a fejem és magamra erőltettem egy kis mosolyt. 

-Jól van.-láttam, hogy bólint egy aprót és halvány bűntudatot éreztem a dolog miatt. Mindig próbált a barátom lenni és megmenteni a kis lelkemet a szörnyűségektől, de sajnos én nem voltam vevő ezekre. 

Hatalmasat dörgött az ég, mire odakaptam a fejem. Lassan másztam ki az ágyamból és szemöldök ráncolva néztem az eget.

-Csak mennydörgés.-mondta Steve megnyugtatóan, de megráztam a fejem. Két villámlás közt megpillantottam a felhőkben Voldemort jelét és esküszöm még a kiáltását is hallottam. Sejtettem mi volt a probléma. Zavartan léptem hátrébb és az asztalomon megjelent egy kis cetli. Sietve kaptam fel. Remus írását felismertem.

"Tudja" Ennyi állt rajta. 

-Mi az?-kérdezte Rogers. Az ajkamat harapdáltam és idegesen ráztam a fejem.

-El.. el kell mennem.-mondtam zavartan és előszedtem a sport táskámat az ágy alól. Kivettem a padlóból pár fontosabb hozzávalót és gyorsan magamhoz vettem a varázsvilágba illő öltözékemet.

-Mit jelent ez az üzenet?-kérdezte Steve, de megráztam a fejem ismét. 

-Erre most nincs időm, oké?-türelmetlenül álltam meg vele szembe és sajnálkozva néztem a férfira.-Ne haragudj rám.

-Miért?-értetlenül ráncolta a szemöldökét és én gyorsan a homlokára pöccintettem a pálcámmal. A szemei lecsukódtak és a földre esett. 

-Ezért.-mondtam. Minden fontos papírt és egyebet megfogtam és lehoppanáltam Natasha szobájába. A nő fegyvert fogott rám, majd nagyot sóhajtva leeresztette a fegyvert.

-Mit csinálsz itt ilyen későn?-kérdezte a szemét dörzsölgetve. 

-Ezeket rejtsd el nekem kérlek!-a kezébe nyomtam a dolgokat.-Olyan helyre ahol senki sem fogja keresni, oké? 

-Mi? Hova mész?-kérdezte és szinte kipattant az ágyból. A papírokat gyorsan átlapozta, majd újból rám nézett.

-Nincs időm elmagyarázni, jó? Apának mondd meg, hogy szeretem és megpróbálok visszajönni, amint tudok.-mondtam. Nat a fejét rázta és szigorúan nézett rám.

-Ugye ez is egy olyan veszélyes dolog, amire apád figyelmeztetett, hogy nem mehetsz?

-Kicsit veszélyesebb, de igen.-vontam vállat. A nő fáradtan sóhajtott egyet és megölelt, majd azonnal el is engedett, hogy mélyen a szemembe nézhessen.

-Ha meghalsz seggbe ruglak!-mondta. Szélesen elmosolyodtam és bólintottam egyet. 

-Megbeszéltük. 

A rejtett házba hoppanálltam. Remus és Tonks már ott vártak és mindannyian összerezzentek a jöttömre.

-Marie!-sóhajtott fel Lupin.

-Mennyit tud?-kérdeztem egyből.-És te mit tudsz?

-Dumbledore elmondta ki a pálcájának igazi tulajdonosa.-felelte tömören és az étkező asztalnak dőlt egy kicsit.-Voldemort pedig csak azt tudja, hogy nem az igazi pálca van nála.