Áldozat árán..

6. rész

Lassan tavasz volt. Egyre több volt a gyanús gyilkosság és már apáéknak is feltűntek ezek az anomáliák. Próbáltak dolgozni az ügyön, de nem tudtak. Néha engem is bevetésre küldtek, aminek örültem, de valahol aggódtam. A pálcámat mániákusan tartottam magamnál mindig és készítettem egy rejtett zsebet, aminek nem tudott ártani egy külső hatás sem, így nem törhették el a pálcát a muglik. 

Egy Hydra katonát kaptunk el és próbálta kihallgatni Nat, amikor feltűnt a fejem felett elsuhanó halálfalók. Több méterrel voltak felettünk, de így is ösztönösen bújtam a legközelebbi fa alá és lestem, hogy merre haladnak. 

-Jól vagy?-kérdezte apa a szemöldökét ráncolva. Némán bólintottam és rákaptam a tekintetem.

-Persze. Csak esni fog, ha jól látom.-mutattam a borús égre. 

-Nem fogsz elolvadni, esküszöm.-jegyezte meg gúnyosan. Felhorkantam picit és bólintottam. 

-Indulhatnánk végre?-kérdeztem inkább türelmetlenül, mikor a férfi fájdalmában ordítani kezdett.-Éhes vagyok.

-Menj előre. A repülőn találkozunk.-sóhajtott egyet. Bólintottam egy aprót és próbáltam nem az eget kémlelni újra. Amikor megfordultam a számba haraptam és próbáltam a fák alatt maradni. Majdnem ott voltam már a repülőn, amikor egy halálfaló hoppanállt elém és mögöttem is a pálcát a nyakamnak szegezték. 

-Nocsak, nocsak!-mormogta a fülembe az egyik. Undorodva elfintorodtam és megpróbáltam kirántani magam a karjai közül, de a másik is egyenesen a mellkasomhoz vezette a pálcáját. Mellettünk pár méterrel hallottam, hogy apámék felénk tartanak és idegesen meredtem a velem szemben állóra.-Ne mocorogj Sárvérű.. még a végén idő előtt végzek veled.-kuncogott. Maszk volt a mögöttem állón, de felismertem a hangját. A kezemmel hirtelen nyúltam fel és rántottam le a maszkot. Döbbenten hőkölt hátra és én úgy helyezkedtem, hogy mindketten velem szemben legyenek.

-Lucius?-kérdeztem vicsorogva.-Nem tudtam, hogy már Amerikába is képes elutazni miattam. 

-Néha érdemes kitérőt tenni.-mosolyodott el feszülten és a karomat megragadva szegezte a nyakamnak a pálcája végét.-Most pedig velem jössz.

-Hé!-kiáltott fel mellettünk apa és a kezét ránk emelte. Végignyaltam az alsó ajkam és idegesen néztem Luciusra.

-Hajlandó vagyok veled menni, de őket hagyjátok békén.-mondtam halkan. Óvatosan kiszedtem a fülemből a kommunikátort és a földre dobtam.

-Engedjétek el!-parancsolta Steve is mogorva tekintettel és a többiek is mind fegyvert fogtak rájuk. Kerek szemekkel ráztam a fejem és tudtam, hogy eddig tartott a titok.

-Kis aranyosak. Csak nem a kis családod Sárvérű?-kérdezte gúnyosan Lucius. A számat összeszorítottam a becenév hallatán.

-De. És bár Sárvérű vagyok, de még mindig le tudlak nyomni titeket.-jegyeztem meg gúnyosan. Greyback mordult egyet.

 Hirtelen ötlettől vezérelve ragadtam meg mindkettejüket és hoppanálltam őket egy mérfölddel arrébb. Túl sokan voltak és nem tudtam messzebb menni. A földre hajítottam őket. Azonnal sarkon fordultam és a pálcámat előszedve rohantam. Mellettem robbantak ki a fák a helyükről én pedig a nyakamat behúzva rohantam tovább. Néha lihegve hátracsaptam a pálcámmal és védtem ki a támadásokat. Előttem láttam már a többieket, ahogy rohannak a zajok felé. Gyorsan fordultam sarkon és az egyik kábító átkot szórtam a másik után, míg végül mindketten ájultan hevertek a földön. Hozzájuk sietve vettem el a pálcáikat és egyiket a másik után hoppanálltam el a lehető legmesszebb tőlem. Mire visszaértem az erdőbe magamban morgolódtam. A repülő elé érve azonban megdermedtem. Bellatrix a rohadt fogsorával vigyorgott szélesen és a pálcáját apára szegezte. Én is szorongattam a pálcámat és próbáltam nem észrevenni apa döbbent tekintetét. A többieket nem láttam sehol, de nem ez izgatott most.