Áldozat árán..

9. rész

Ami eszembe jutott az az volt, hogy Madam Pomfreyhoz kell mennem. Azonnal. A tőrt szorosan tartottam magamban, miközben áthopponálltam Lokit ott hagyva a maradék halálfalóval. Amikor az ágyak mellett találtam magam azonnal lepillantottam a testekre. Az egyiktől a lélegzetem is elakadt. 

-F-Fred?-kérdeztem halkan. Lerogytam a teste mellé és könnyek közt, remegő kézzel simítottam végig a barátom arcát. 

-Miss Stark!-szólított meg az orvos. Levegőért kapkodva néztem a testet és nem tudtam egyszerűen reagálni.-Azonnal feküdjön le!-adta parancsba.

-De Fred..-kezdtem könnyek között.

-Feküdjön már le Merlinre mondom! Weasley életben van csak ájult, de ha továbbra is itt ücsörög akkor maga már nem fogja látni, ahogy felébred!-határozott mozdulattal fektetett le a legközelebbi üres ágyra és ahogy tudott ellátott. A tőrt kivette belőlem és én fájdalmasan nyögtem fel.

-Maradjon nyugton vagy komolyan lekötözöm.-morogta türelmetlenül. Kényszeredetten markoltam meg a nyugágy szélét és figyeltem, ahogy Steve berobban az épületbe és a fejét kapkodja. Fájdalmasan rezzentem össze a nő érintésére, ahogy leszedte rólam a felsőmet.

-Ez fáj!-nyavalyogtam morcosan és a nő kezeit figyeltem.

-Maria!-szólított Steve. Rákaptam a tekintetem és láttam, hogy a sebeimet vizslatja.-Mi történt? 

-Belesétált egy tőrbe.-mondta Pomfrey.

-A tőr sétált belém.-javítottam ki és fájdalmasan rándultam össze, amikor a sebemet vizslatta.

-Mindig felül kell múlnia magát nem igaz?-rázta a fejét. Steve segített a nőnek megfordítani és a sebeimet foltozgatni a gyógyszereivel.-Az az egy szerencséje van Stark, hogy a harapások és a karmolások csak felületi sebek voltak. Különben már rég elvérzett volna.

-Csak kerüljön elém az a rohadt Greyback..-morogtam összeszorított fogakkal és Steve kezét markoltam.

-Már nem kell rá pazarolnia a bosszúját.-mondta.-George Weasley és a testvére Bill megölték.

-És Bellatrix?-kérdeztem reménykedve.

-Molly Weasley.-felelte egyszerűen.

-A fenébe. Nem maradt akkor senki..-mondtam keserűen. 

-Komolyan ez foglalkoztat most a legjobban?-kérdezte hitetlenkedve a férfi. Kicsit kábán elmosolyodtam és a férfi arcába néztem.

-Foglalkozhatnék a csini pofiddal is Rogers.-mondtam szórakozottan, majd megráztam a fejem és Madam Pomfreyra néztem.-Megint azt a hülye gyógyszert adta nekem.-vádoltam meg. A nő idegesen nézett a szemembe és kicsit mintha tovább öntötte volna rám a szérumot.

-Komolyan Stark, maga minden egyes alkalommal az idegeimre megy. Azt hittem amikor végzett megszabadultam magától és az ikrektől is. 

-Milyen sűrűn jártál ide?-kérdezte szórakozottan Steve.

-Havonta legalább egyszer.-válaszolt helyettem a nő.-Egyetlen értelme volt a Trimágus Tusának, hogy maga abban az évben csak egyszer járt nálam.

-De az is elég menő sérülés volt.-vigyorogtam.

-Majdnem meghalt.-javított ki ismét, majd lassan felállt és megtörölgette a kezét.-Most pedig pihenjen. Itt van pár adag fájdalomcsillapító oldat, de ha kell több is, akkor el kell mennie a Szentmungóba.

-Vagy keverek magamnak.-mondtam. Csak legyintett egyet. Fáradtan sóhajtva fordultam a hátamra és néztem, ahogy Steve aggódva nézi a sebeimet.-Hé. Minden oké?-kérdeztem halkan.