Áldozat árán..

2. rész

Karácsonyi szünet kezdődött. A helyzet a Roxfortban egyre rosszabb lett. Dumbledore eltűnt, senki sem tudja hova. Harry pedig, a drága Harry végre megmakacsolta magát és létrehozott egy klubot Dumbledore Serege néven. Megtanított minket védekezni és az alap támadásokat is megtanította, míg én a fizikai támadásokat tanítottam, ha esetleg arra is sor kerülne. A vonaton ülve forgattam a kis érmét a kezemben, majd a farmerom zsebébe tettem. A tankönyves bőröndömet elvarázsoltam, hogy ruháknak tűnjön a többieknek, de Hagrid hülye könyvével nem tudtam mit kezdeni. Folyton morgott, így azt külön kis ládába tettem, hogy ne tudjon mocorogni és lezártam. 

Már a szokott oszlopon is átmentem az oldalamon Ginnyvel, akivel éppen valami fontosról beszéltünk, de aztán elkomolyodott a lány és megállt az út közepén.

-Eljössz a karácsonyi vacsorára, ugye? Anya teljesen bezsongott és neked is készült valami ajándékkal, szóval jönnöd kell, hacsak nem akarsz egy rivallót.

-Persze.. valahogy megoldom.-mosolyodtam el halványan. Megfogtam a cuccaimat és integetve hátráltam el. Ron és Hermione éppen összevesztek valamin már megint, úgyhogy gyorsan elköszöntem tőlük is és Harryt megöleltem, mire döbbenten néztek rám a többiek.

-Ezt vedd megtiszteltetésnek Harry!-rikoltott George.-Én még egy pacsit sem kapok tőle.

-Talán szeretnél?-kérdeztem félig felvont szemöldökkel és nyújtottam a kezem. Vigyorogva csapott bele és a hajam égnek állt.-George Weasley, komolyan megöllek!-kiáltottam utána, mivel azonnal elszaladt röhögve. A hajamat lapítgattam és Fred felé fordultam.-Ha te is megpróbálkozol valamivel, komolyan mondom..

-Nyugi.-emelte fel a kezeit megadóan.-Legyen szép Karácsonyod Marie.-mosolygott lágyan és egy pillanatra a számra pillantott. Nyeltem egy picit és bólintottam.

-Neked is Freddie! Akkor majd Karácsonykor találkozunk.-hátráltam. 

Az állomás előtt állva vártam a fuvaromat és meg sem lepődtem, hogy Happy jelent meg a szuper kocsijával. Vigyorogva szökkentem felé és ugrottam a nyakába. Imádtam a pasast. Főleg, hogy legalább három sajtburger volt a kezében.

-Happy!-üdvözöltem vigyorogva.-Egy Isten vagy, komolyan!

-Szia Maria! Tony a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rád, amíg haza nem érünk.-vonta meg a vállát. A napszemüvegét az ingébe akasztotta, mire a szememet forgattam. 

-Szóval nincs itt.-morogtam halkan és leeresztettem a burgert.-Most mire fogta? Üzleti ügy? Vagy esetleg valakinek adományozna valamit?-mérgesen pakoltam be a kocsi csomagtartójába és Happy próbált segíteni, de a kezébe nyomtam inkább a burgereket.

-Tudod, hogy milyen elfoglalt az apád..-kezdett bele, de megráztam a fejem és szarkasztikusan felhorkantam. Magam mögött hallottam a Weasleyk szokásos zsivaját és a szívem összeszorult. Én is ezt akartam. Vagy legalább annyit, hogy itt legyen az apám és mondjon valami szarkasztikus hülyeséget, amit szokott.

-Persze. Az apám annyira elfoglalt a szarjaival, hogy a saját lányára nincs ideje, akit hónapok óta nem látott.-mondtam. Az utolsó csomagot pakoltam be és hallottam, ahogy felmordul a könyvem. Volt annyi eszem legalább, hogy szereztem magamnak egy familiárist és a macskám a lábamnál várakozott. Vöröses barna szőrét tisztogatta és néha rám pillantott türelmetlenül. 

-Tudod, hogy itt lenne, ha tudna.-szabadkozott Happy. Lecsaptam a csomagtartót és karba font kézzel fordultam a férfi felé. A háta mögött láttam Hermionét, ahogy szemöldök ráncolva néz minket. Halványan mosolyogva intettem neki, mire felénk indult.-Megvársz a kocsiban Happy?-pillantottam a férfira, aki hátrafordult és bólintott egyet.