Áldozat árán..

12. rész

Mivel minden mozdulatomat meg akarták figyelni, ezért okosnak kellett lennem. Mintha a Roxfortban egy titkos randira menne az ember takarodó után. Nehéz, de nem lehetetlen küldetés. Ráadásul valljuk be ott ott van Friccsz undok macskájával, Hóborc és az árulkodó festmények. Itt meg csak muglik vannak szuperkütyükkel.

Szóval minden nap elmentem futni. Apa próbálta visszanyerni a bizalmamat, de tudjuk, hogy ez nem olyan dolog, amit könnyen megbocsát az ember. Pár nap múlva Karácsony volt, úgyhogy mindenképpen el kellett mennem vásárolni a szokásos Weasley találkozóra.

-Komolyan velem kell jönnöd?-kérdeztem morcosan Buckyt, aki látszólag szintén nem örült a hírnek.

-Igen. Hidd el én se szívesen teszem.-mondta és a muglikat nézte. Nem bírtam magammal és muszáj voltam belesni a fejébe, ahol egy kósza gondolat volt rólam, a többi mind elemzés volt. A kép, ahogy a fejében jelentem meg hihetetlen volt. Mármint szép voltam. Nagyon szép. Sose gondoltam, hogy ennyire szépnek lát majd valaki.-Mit is keresünk itt?

-Ajándékot akarok veszünk egy barátom szüleinek.-mondtam és a szememet forgattam.-Tudod nem kell kísérgetned. Biztos van jobb dolgod.

-Van, de egyikünk sem akarja, hogy esetleg eltűnj.

-Pedig karácsonyra elmegyek.-mosolyodtam el halványan.

-Nem gond. Nekem úgy sincs programom.-a tömeget fürkészte és én morcosan ráncoltam a szemöldököm erre.

Vettem egy gyönyörű nyakláncot rajta a főnix szimbólumával, míg Mr. Weasley ajándékáért egy ostoba törpével kellett alkudoznom. Buckyt kiküldtem, hogy figyeljen inkább onnan.

-Maga..-mutatott rám mogorván a vén varázsló.-Ismerős nekem.

-Térjünk inkább a lényegre.-mosolyodtam el halványan és rákönyököltem kicsit a pultra. Óvatosan átcsúsztattam a pénzt, mire felhorkantott és vigyorogni kezdett.

-Maga nem szereti húzni az időt, nem igaz?-jegyezte meg de azért átvette a pénzt és átadott két jegyet a következő kviddics meccsre.

-Nem igazán. Jó volt üzletet kötni magával.-mosolyodtam el ismét és kezet nyújtottam neki. Megfogta és közel húzott magához, mire feszülten néztem rá.

-Maga az a kis boszorkány, akiről áradoznak nem igaz? Aki őrizte a bodza pálcát.-elégedettnek tűnt amiért felismert.

-Ennek semmi köze az üzlethez.-ráztam a fejem és kirántottam a kezem a kezeiből. A jegyeket eltettem a táskámba és már indultam is kifelé.

-Sokan keresik magát.-szólt utánam, mire összerándult a szemöldököm és megtorpantam a bejáratnál. Éreztem magamon Bucky tekintetét, de nem érdekelt.

-Fenyegetni próbál?-kérdeztem feszülten, a kis törpe pedig kuncogni kezdett.

-Csak figyelmeztetem kislány. Sokan tusni akarják ki a bodzapálca tulajdonosa. És sokan úgy gondolják, hogy maga az. Vannak varázslók, akik szívesen szert tennének arra a pálcára és ha kell a maga halálával szerzik meg.-összeszorult a szám és csak néztem az elégedett arcát annak a kis undormánynak.

-Miért mondta el ezt nekem? Jobban járt volna, ha rögtön elmegy ahhoz a varázslóhoz.-Bucky már türelmetlen volt és láttam, hogy mindjárt megindul felém, hogy mit tökölök ennyi ideig.

-A kuncsaftok előrébb vannak. Főleg ha busásan fizetnek. Tudja én a visszajáró vásárlókból élek. Gondolja megélnék én bármiből is, ha mindenkit elárultam volna?-ismertem a fajtáját, de nem szóltam semmit. Gyorsan kiléptem az ajtón és szó nélkül biccentettem a férfinak. Még egyszer hátrapillantottam és láttam, hogy néz a boltja előtt az a kis féreg.