Tehetetlen szerelem

2. rész

Reggel kipattantak a szemeim még az ébresztőm előtt. Nagy hévvel mentem elvégezni a reggeli rutinjaim, hisz izgatott voltam. Idő közben Kath is felkelt, de én már a szobámba mentem kiválasztani a mai szettem, míg ő csak a fürdőbe.

Nagyon koncentráltam, hogy mit vegyek fel, hisz fontos ez az interjú. Ne legyen kihívó.. de ne legyen túl feltűnő. Hm. 

Egy bővebb fekete blúzt vettem elő, ami takar mindent, de szellős, hisz kis vékony anyaga van. Hozzá választottam egy elegáns nadrágot, fekete alapon van benne pár fehér csík, aminek bő a szára, de a derekamat kellően kiemeli. 

A blúzomat bele tűrtem a nadrágomba, majd leültem az asztalomhoz kezdeni valamit az arcommal. Fel kentem a szokásos vékony tusvonalat és szempilla spirált, a számra egy nem annyira erős pirosas rúzst kentem, és az arcommal készen is voltam. 

Hajamra néztem, ami kócosan volt a fejem tetejére kötve. Kibontottam, kifésültem, és elkezdtem bele lágy hullámokat csinálni. 

Felvettem a fekete magas sarkú szandám, és elégedett néztem a tükörbe.

Fogtam a kis táskám, a papírjaim amit egy egyszerű mappába raktam, és kiléptem a szobámból. 

-Készen vagy?- Kérdeztem Kathet a bejárati ajtó előtt állva. -Egy pillanat, csak ez a cipő... nehezen tudom becsatolniii- Kicsit kuncogtam, ahogyan hallottam a kínlódását.  Amikor végre készen lett, mentünk is le a hívott taxihoz, mert nem tudtuk, hogy merre kell menni, hogy milyen messze van, mennyi idő meg miegymás.

Egyébként Kathryn is hasonló színekben volt mint én, csak ő egy ceruza szoknyában. 

Amikor leparkolt a taxi, kíváncsian néztünk az épület felé, ami volt vagy 10 emeletes, csupa ablakokkal, és gondosan kialakított bejárattal.

Megálltunk a recepciós lánynál, aki tán még fiatalabb volt mint mi. -Szia!- Köszöntötte Kath mosolyt erőltetve magára, mert látszott rajta, hogy nem szimpatikus neki a csaj. Én csak bólintottam. -Mi Damian Espositóhoz jöttünk 9 órára, állás interjúra.- Mondta Kathryn kedvesen, mire a szőkeség csak nagy szemekkel nézett ránk. -Merre találjuk?- Tette fel a lényegre törő kérdést barátnőm, mire úgy tűnt, hogy a csaj megvilágosodott. Ideje volt. 

-Ja! Persze, persze, gyertek csak utánam! Az irodája a legfelső szinten van!- Ki jött a kis pultja mögül, és követtük a liftig, ahol a 10. emeletig mentünk.

Kiszálltunk, és a folyosó végére mentünk, ott a csaj, akarom mondani Laila, mert időközben elmondta a nevét, bekopogott az irodába, addig mi kint vártunk, mert be is ment. 

Pár pillanat után kidugta a fejét, és mondta, hogy menjünk be. Így is történt, majd ő szerintem vissza le ment.

Amint be léptünk a gondosan berendezett, tágas irodába, megállapodott a szemem valakin. És reméltem, hogy ez egy rossz vicc. -Kath...- Folytattam volna a mondandóm, de a 2 férfi felnézett ránk, és neki is megállapodott a szeme rajtam. -Üdvözlöm önöket hölgyeim!- Mondta, aki a másik férfi mellett ült, hasonlítottak egymásra. -Igen.. Üdvözlöm önöket...- Mondta a még mindig engem figyelő férfi. -Te, Key, nem ő a reptérről, aki fellökött?- Kérdezte Kath suttogva, de ezek szerint túl hangos volt. -De, és a kisasszony nem figyelt!- Állt fel. -Még, hogy én, maga jött belém, de mindegy is nem ezért jöttünk.- Néztem fekete szemeibe dacosan, mire ő is. 

Mutatták, hogy üljünk le eléjük, és így is tettünk. -Had mutatkozzak be, én Matteo Esposito vagyok a vállalatunk egyik vezetője, a bátyám, Damian Esposito, a másik vezető. Ketten visszük a prímet, de persze a fő, vezér igazgató az apánk, de ő nem nagyon szól bele a dolgokba. Ugye itt építész mérnökök dolgoznak, tervezik a házakat, majd terepen is figyelik azokat, ahogyan épülnek, hogy minden rendben legyen.  Ez az üzlet nagyon költségvetéses, hisz ebben az épületben nagyon sokan dolgoznak, különböző szinteken, teszem azt, a legalsó szinten kis bódékat, egyebeket terveznek, építettnek, aztán a következőn házakat, családi, kertes, aztán pedig társas, vagy esetleg nagyobb plázák, tehát elég nagy a kínálat.- Magyarázza Matteo, hogy mi is folyik itt. -Mindenkinek más a fizetése, mindig számon kell tartani, hogy az adott építmény végül a rendelőjének mennyibe került, nagyon kell figyelni, hogy a rendelő ki is fizesse, szóval itt a könyvelés és a pénzügyi dolgok vezetése, ellenőrzése nem kis munka, persze erre van egy külön osztály, ami közvetlen alattunk található. Ha titeket felveszünk, nektek is be kellesz szállni a csapatba, és közösen dolgozni velük.- Ecseteli, hogy mi lenne a munkánk.

-Mi még be sem mutatkoztunk, én Kathryn Smith vagyok.- Szólal meg Kath. -Én pedig Keyla Morgan.- Mutatkozok be én is, mire ők bólintanak. -Meséljetek magatokról.- Szólal meg Damian rám nézve, szóval kezdem én. -Philadelphiából jöttünk, egészen idáig, és véglegesen letelepedtünk ide. Nem rég végeztünk az egyetemmel, és egy jó munka helyet akartunk keresni, és erre esett a választásunk, hisz ez tűnt a legérdekesebbnek. Munka tapasztalatunk az van, igaz, nem egy ekkora cégnél, de egy kisebbnél végeztük már ezeket a teendőket, és megvoltak velünk elégedve. Az anyanyelvünk az angol, de már rajta vagyunk azon, hogy megtanuljuk az Olasz nyelvet is.-   Miközben beszélek a lábamat keresztbe rakom, és úgy átkulcsolom a kezemmel

Meg voltak velünk elégedve, mert elkérték a papírjainkat, és Matteo úgy döntött, hogy fel vesz minket, mire testvére csak húzogatta a száját. 

Megírtuk a szerződést egy fél órás beszélgetés után, és mivel a fizetés is bőven megfelelt nyilván rábólintottunk. 

-Damian!- Állt fel Matteo. -Mutasd meg az irodájukat mert nekem mennem kell.- Néz az órájára. -Viszlát hölgyeim!- Bólint, majd elmegy. 

Vissza fordulunk az egyedül maradt férfihoz, aki csak maszírozza az orrnyergét, majd feláll, és az ajtóhoz megy, kinyitja és kitessékel minket. Először Kath megy ki, majd amikor én mennék, a férfi hátrébb áll egy lépést. -Csak, hogy nehogy elessen!- Mosolyog gúnyosan, mire csak egy szemforgatással ajándékozom meg, és megyünk a lifthez.

Damian a liftből is kitessékel, szintén Kathryn megy előre, és megint arrébb áll, mire már tényleg felhúzza az agyam. Oda fordulok elé, mire megdöbben. -Nem kell ennyire oda figyelni, ha egy kicsit távolabb áll, nem fogok elesni az egójában, megnyugodhat!- Kissé dühösen mondom, de vissza fogom magam. -Én csak oda figyelek magára, nehogy valamije kárt szenvedjen az én hibámból!- Mondja gúnnyal áztatva szavait, és kiemeli az én szót. Egy szemforgatással nyugtázom beszólását, és megyek is megnézni az irodámat.

Kicsi, de egyedül bőven elférek benne. Tetszik, látom a várost az ablakomból

Ezek után pedig haza megyünk, és felkészülünk az első munkanapunkra. Én pedig méginkább felkészülök az arrogáns főnökömre, kit majd próbálok nem megfojtani.