Tehetetlen szerelem

11. rész

A vasárnap estém azért volt érdekes, szokatlan, és boldogsággal teli, mert az egész estét Damiannal telefonáltam végig, ahol addig beszéltünk, hogy hívás közben elaludtunk. Remélem többször is elő fog ez fordulni, mert hihetetlen érzés.

Hétfőn boldogan mentem be dolgozni, hisz Damien elfeledtette velem azt, amiért a mosolyom lehervadt. Alig vártam, hogy lássam, de mivel még ő nem ért be, addig gondoltam elvégzem a teendőmet.

Miután mindennel készen lettem, Chris nyitott be.

-Damian látni akar.-  Közölte velem azt a mondatot amire már vártam.

Mosolyogva felálltam, és elindultam az ajtóm irányába. Chris csak furcsán méregetett, mert eddig nem így közelítettem meg Damian irodáját.

Felszaladva a lépcsőn, egyenesen az irodája előtt megtorpantam, és megigazítottam fekete ingemet, amin az első két gombom ki volt gombolva. Lehet nem véletlen..                                                A térdig érő szoknyámat igazgattam, és a bele tűrt inget. Úgy igazítottam a darabot, hogy látszódjon, hogy oldalalt fel van vágva, de tüzetesen nézze meg, hogy mi is van ott.

Kifújtam a benn tartott levegőm, majd benyitottam.

Háttal állt nekem, egyik keze zsebre volt rakva. Az óriási ablakon bámult ki.

Megérezte jelenlétem, és fejét oldalra fordította. Féloldalas ravasz mosolyt mutatott felém.

Én csak hirtelen ajkaimba haraptam, hisz zavarban voltam, mert pontosan tudtam, hogy nem közömbös a kapcsolatunk. Na meg azt is, hogy most pontosan mind a ketten tudjuk, hogy nem munka ügyben vagyok itt.

Sóhajtott egyet. Vissza fordult az ablak felé.
Pár pillanatig nem történt semmi.
És ekkor hirtelen elindult felém, és neki nyomott a mögöttem lévő falnak.

A levegő torkomban szorult, azt hittem hirtelen össze esek hirtelen közelségétől, de mellettem támaszkodó karja nyílván nem engedte volna.

-Emlékszem, amikor pár hónappal ezelőtt besétáltál ide. Nem, nem is, amikor a reptéren egymásba ütköztünk.- Kezdett suttogni, amivel eleve kikészített. -Nem gondoltam volna, hogy valaha ez fog kialakulni köztünk, de tudod, nem bánom, bellezza!- És hirtelen ajkaimra tapadt.
Hát én megőrülök, te szent isten.

Elszakad annyira, hogy szemembe nézzen, és úgy varázsoljon el.

-Ezért hivattál?- Enyhén lihegve és suttogva kérdeztem.
Ravaszul elmosolyodott.
-Mond, hogy te nem élvezed!- Két karjával ismét a falnál támaszkodott.

Egyszerűen ez az ember megöl.

Gondolkodó fejet imitáltam, és direkt nem néztem szemeibe.
Ám, ő ezt megelégelte, ezért államnál fogva kényszerített, hogy szemeibe nézzek.
Eleinte apró puszikat adott számra, hagyva köztük pár másodpercet. De ezek a puszik kisebb csókokba, majd olyan szenvedélyes, hosszú csókba ment át, hogy még sosem éltem át ilyet.

Nagy nehezen szakadt el a számtól, és lejjebb haladt.
Az államra, nyakamat végig csókolta, én pedig végig hátra hajtott fejjel élveztem a tevékenységét.
Éreztem, hogy nem folytatja, ezért szemeimet kinyitottam. Elkábult tekintetével találtam magam szembe.
Meg akartam kérdezni, hogy most mit fog tenni, de pár pillanat múlva megtudtam.

Combom alá nyúlt, úgy felemelt, ezáltal szoknyám feljebb csúszott.

Ebben a pozícióban nyomott neki a falnak, de még mindig csak szemeztünk.

Kattant valami és most kivételesen én kezdeményeztem a csókot. Kezeimet tarkójára vezettem, hogy még közelebb érezzem magamhoz.
-Szép szoknya. Szerinted nem vettem észre?- Suttogta a csókok között.
-Szerinted kinek vettem fel?- Túrtam hajába.

Elég érdekes pozícióban voltunk így a falnál, így nyílván az koronázhatta meg ezt a kis affért, hogy félbe szakítottak.

Baszki.

Határozott kopogás szakította félbe a kis jelenetünket.
Damian egyből letett, ruhámat megigazítottam, hajam lesimítottam, hisz elég... hogy is mondjam hogy nézett ki.

-Elfelejtettem mondani, hogy új befektetőnk lesz. Ezért hívtalak egyébként, csak.. nem jutottunk el odáig.- Mosolyodott el ravaszul, miközben az ajtóhoz sétált, hogy kinyissa.

-Fáradj csak beljebb, had mutassam be neked az egyik legkiválóbb szakmabeli társunkat, mostmár, akivel közösen fogunk dolgozni.- Mondta Damian az illetőnek. Nagyon jól esett, hogy ezek szerint én is benne leszek ebben a projektben.

-Örülök a találkozásnak!- Mondta az a bizonyos illető. Hangja ismerősen csengett. Ezért felkaptam a fejem, hogy megbizonyosodjak róla kiről is van szó.

Ó.. bár ne tettem volna.

Huh.. hát sziasztok, megint. Hamar érkezett ez a rész, nem bírtam megállni.
Látszólag kicsit meleg lett itt a levegő, de meg is fagyott hirtelen. Remélem tetszett nektek, és hogy várjátok a folytatást, ami nem sokára érkezik.

Puszi: Sz.