Tehetetlen szerelem

22. rész

-Ez semmit sem jelent!- Ültem vissza mellé a csempére, miután közöltem vele, hogy két teszt pozitív, egy pedig negatív. 

-Ja, semmit..- Zokogta el magát.

-Az a biztos, hogy ha holnap elmegyünk orvoshoz.- Mondtam neki, hiszen tényleg az a biztos. 

Sóhajtva megszólalt. -Oké, igazad van. Olyan is volt már, például Joanne nénikémnél, hogy a teszt azt mutatta terhes, de nem volt az!- Csillant fel a szeme. -És nekem egy pedig negatív!- Állt fel.

-Szóval nyugodtan menjél, én el leszek, de azért remélem, hogy holnap elkísérsz..- Állt meg velem szemben. 

-Persze, hogy elkísérlek, de ha gondolod tényleg itt maradhatok.- Tápászkodtam fel én is. 

-Nem, menj nyugodtan, úgy is jönni fog majd Matteo, mert elmegyünk valahová..- Sütötte le szemeit.

-Elmondod neki?- Kérdeztem. 

-Neem, nem! Még nem is biztos. Majd ha az, akkor kénytelen leszek.- Bement a szobájába.

Én is bementem a szobámba, és elkezdtem be pakolni pár dolgot egy táskámba.

Amint elkészültem be ültem a kocsiba, és elindultam Damian felé. 

Be sötétedett és alig voltak az utakon.

Egy kicsit rá tapostam a gázra, amikor láttam, hogy egy autó követ.

Pár perc után megcsörgettem Damiant, hogy most mégis hova menjek, és mit csináljak. 

-Gyönyörűm, úton vagy?- Kérdezte. 

-Hát, igen úton vagyok..- Mondtam. 

-Baj van?- Kezdett aggodalmaskodni.

-Szerintem követnek.- Néztem bele a visszapillantó tükörbe, és még mindig a nyomomban volt a fekete luxus kocsi.

-Basszameg...- Hallottam, ahogy káromkodik. 

-Hozzám tartasz?- Kérdezte.

-Igen.- Válaszoltam.

-Rendben. Taposs bele a gázba, de óvatosan! És ne aggódj, nem lesz baj, csak gyere hozzám!- Nagyon aggódott, hallottam a hangján.

-Rendben, mindjárt ott vagyok.- 

Majd leraktam. 

Gyorsabban mentem a szokásosnál, de az én kis bogaram nem ért semmit a mögöttem jövő járműhöz képest.

Volt, amikor egy nagy kanyarnál majdnem kiment a kocsim, de gyorsan vissza hoztam. 

Féltem, de bennem volt az a megmagyarázhatatlan adrenalin, amely nem hagyta volna, hogy ne szálljak bele ebbe a játékba. 

Pár perc elteltével megérkeztem Damianhez, és ami fogadott, egy kicsit ledöbbentett, de sejtettem, hogy ez fog fogadni.

Az udvar tele volt Damian fegyveres embereivel. 

Amint megálltam a kocsival, Damian kinyitotta az ajtóm, és segített kiszállni. 

-Csak gyere.- Fogta meg a kezem, és vezetett az emberei mögé.

Nem sokkal később a fekete autó is célba ért.

-Rossi! Remélem élvezni fogod a vendég szeretetem!- Lépett pár lépést előre Damian, és automatikusan lépett vele egyszerre pár körülöttünk lévő fegyveres ember.