Tehetetlen szerelem

8. rész

Ez a hét hamar lement, és jött is a péntek.

A napjaim annyival lettek másabak a munkahelyemen, hogy Damien sokkal kedvesebb volt, vagy szenvedélyesebb velem. Tetszett.

Kathryn meg furcsán viselkedik mióta haza hoztak minket, de nem mondja el miért, hiába kérdem.

A kis irodámból kilépve mentem a Kathrynéhez, és kopogtam is. 

-Menjünk le, és igyunk meg egy kévét!- Mosolyogtam a lányra, aki csak gondterhelten bólintott, felállt, és követett a lépcső felé, mert hiába biztos már a lift, azért van bennem egy kis félsz.

Lementünk a kis konyhába, és neki kezdtem csinálni az italjainkat. Amikor készen lettem, Kath kezébe nyomtam a poharát, és intettem a fejemmel a kis étkezdő féleség felé, ami kilépve a konyhából fogadott minket az ablakoknál.

Sétáltunk az asztalok felé, amikor Matteo megszólította Kathet, ő pedig szemforgatva de megfordult. -Igen?- Kérdezte a lány gondterhelten. -Semmi különös csak készíthetnél nekem is egy kávét, és megihatnánk együtt!- Mondta egyre suttogva a férfi, és hajolt közelebb Kathrynhez, de az csak gúnyosan elmosolyodott és eltolta. Érdeklődve figyeltem a szituációt, és hozzám csatlakozott Damian is. 

-Ohh, Mr. Esposito, tudtommal nem erre a feladatra vett fel..- Tetettetett gondolkodó fejet, és én itt tudtam, hogy nagyjából mi a baja. Elég jól ismerem. -Ha annyira kávét szeretne inni, akkor szóljon az egyik erre való alkalmazottjának, hisz akad pár!- Láttam az arcán dühöt is, Matteo csak elképedve nézett, Damian pedig majdnem meghalt a röhögéstől mellettem. -De egyébként nem olyan nehéz megnyomni azt a gombot, és alá rakni egy poharat, nem kell hozzá diploma!- Sziszegte még a fogai közt Kathryn, majd rám nézett.  -Egyedül is megtudod inni! Nekem elment a kedvem!- Fogta magát, megindult a kuka mellé, kidobta a poharát, és ment is a lifthez.

Szerencsére rajtunk kívül senki sem volt itt. Matteo arca dühbe váltott át, amikor Damianra nézett, így az abba is hagyta a nevetést, majd rám. Olvasni próbált a szemembe, hátha megtud valamit drága barátnőm düh kitöréséről, de nem járt sikerrel, hisz én se tudom. -Keyla, megmondanád mi a fene volt ez?- Jött közelebb hozzánk Matteo, hogy a beszélgetésünket ne hallja senki. -Én ugyan nem tudom, hogy mi a baja, de sejtem.- Oda fordultam Damianhez. -Majd még beszélünk!- Elengedtem egy apró mosolyt és egy búcsú pillantást, majd mentem is vissza fel.

Jobbnak láttam otthon kivesézni a helyzetet, nem pedig a munkahelyünkön, szóval neki láttam a munkának.

Amint végeztünk Kathel, elkezdtünk haza gyalogolni. Feszült volt, és mintha rám is haragudott volna. Nem értettem.

Szótlanul telt az utunk. 

Amikor haza értünk, beültettem a kis nappalinkba, hogy mondja el mi a baja. Kis noszogatás után el is kezdte.

-Az a bajom, hogy kezdem bírni a fejét.- Mondta, miközben kinézett az ablakon. -Ennyi?- Tártam szét a kezem. -Veled ellentétben én nem vagyok vak, Keyla. A főnökeink, és a kis pletykákat hallva, nem csak mi voltunk velük ilyen kapcsolatba. Bocsánat, vagy is csak kezdünk olyanba lenni. Nem akarok pótlék lenni, vagy éppen azaz ember aki a barátnőjük mellett van. Szerető. Kurvára nem tudunk róluk semmit, de te most mész randizni, az egyikkel.  A munkájuk se éppen a tisztaságáról híres, tudod te azt, de mégis mész. De menjél, hisz te se szenvedtél eleget, menj csak, én befejeztem!- Felállt a kanapéról, és beviharzott a szobájába. Hát ez most fájt. Nagyon.

-Kezdjük ott, hogy én nem hallottam azokat a kis pletykákat, és muszáj adnom magamnak egy kurva esélyt, hogy végre egy normális életet éljek a sok szar után! Úgy érzem, hogy Damiannal lehetne. Ha nem akkor így jártam, de most ezt nem csinálhatod velem Kathryn! Ha te nem akarsz vele lenni, akkor ne legyél, de az én életembe ne szólj bele!- Szóltam utána. 

Hajamba túrva kezdtem menni lassan a szobámba, de ő meg hirtelen szinte feltépte az ajtaját, és megállt előttem. -Ne szóljak bele az életedbe? Ki a fasz volt ott akkor, amikor sírva a földön meg akartál halni? Ki szedett össze téged? Ki? Ki nem hagyta, hogy az a fasz megint bántson téged? Meg emlékszel, amikor a szüleid nem voltak otthon, te pedig ki voltál a sok szartól, na meg tudjuk kitől, és és konkrétan arra nyitottam be, hogy a fürdő kádban fekszel, és fel akarod vágni az ereidet? Ha én nem vagyok ott Keyla, akkor... nem tudom most mi lenne. Igen, lehet bele szólok az életedbe, mert kurvára nem akarom, hogy az legyen mint akkor volt! Bár Damianből sose nézném ki, de belőle sem néztük ki, ezt ne feledd. Menj el vele randizni, de nagyon figyelj mindenre!- Simította meg a karom. 

Most valóban elment a kedvem mindentől. Igen, teljesen igaza volt mindenben. De valahogy mást érzek Damiannal kapcsolatba. 

Csak abban reménykedek, hogy nem fogok koppanni. Megint.