Tehetetlen szerelem

18. rész

Amint megérkeztünk ahhoz a szórakozóhelyhez ahol már voltunk Kathel,  Damian kiszállt, és kinyitotta az ajtómat.
Egy hálás tekintettel megköszöntem.

Kathrynék jöttek utánunk.

Damian kezemet fogva vezetett át a hosszú soron. A biztonsági őrnek biccentett, és be is mentünk. Érdekes.

Hátra mentünk oda, ahol a múltkor voltak. A tömegtől elzárt helységbe mentünk, de tökéletesen lehetett látni mindent.

A zene hangos volt, de megadta a hangulatát a helynek. Nagyon sok ember táncolt egymáshoz simulva, érezve az izzó levegőt.

Damian leült a bársonykanapéra, majd tekintetemet kereste. Amint megtalálta, ujjait csuklómra fűzte, és gyengéden közelebb húzott magához, ezáltal ölébe huppantam.
Kezeimet mellkasára tettem, nehogy eldőljek.

Egy mindent tudó mosoly kíséretében kezeit enyémre vezette, és ott hagyta.

-Érzed?- Elkezdtem szaporábban venni a levegőt.
-Ezt teszed velem!- Suttogta.
Éreztem gyorsuló szívdobogását.

A számat aranyos mosolyra húztam. Azt hittem majd kiugrik a szívem a helyéről.

Nem tudtam mit mondani, csak szimplán elvesztem a tekintetében. 

-Key, gyere, igyunk egyet!- Nyújtott felém Kathryn egy alkohollal teli poharat.

-Majd máskor!- Utasítottam vissza, hisz nem akartam inni.

Élveztem azt, ahogy Damian ölében ülök, hozzá bújva, miközben oldalamat cirógatja.

Kath csak meghúzta a vállát és lehúzta a pohár tartalmát.

Nem sokkal később meghallottam az egyik kedvenc zenémet. Felemeltem a fejem, és Damianre néztem.

-Menjünk táncolni!-
Nem vártam meg a reakcióját, csak felálltam, megfogtam a kezét, és magam után húztam.

Vonakodva, de követett.

Amint beljebb értünk a tömegbe, megálltam.
Megfordultam, hogy vele szembe lehessek.

Kezeit derekamra vezette, majd enyhén megmarkolta azt. Szinte bennem rekedt a levegő.

Én pedig tarkójához vezettem kezeim.

Fekete ing volt rajta, ami felül ki volt gombolva. Haja hátra volt fésülve, de pár tincse előre lógott.

A zene ritmusára kezdtem el ringatni a csípőm.

Egyszer csak Damian magához rántott.
Testünk összesimult.
Pulzusunk felgyorsult.

Egyre lassabban mozogtunk.

Csak álltunk a tömeg közepén elveszve a másik tekintetében.

-Damian, gyere!- Jött oda Matteo szólni neki, megszakítva ezzel a pillanatunkat.

Összekulcsolva a kezünket indult el.

Vissza mentünk oda ahol az előbb ültünk.

Most mellé ültem, de nem hagyta, hogy a testünk ne legyen kontaktba, mert lábaimat ölébe húzta.
Te szent Isten...

-Mi volt olyan sürgős?- Kérdezte Damian.

-Csak valaki köszönni akart.- Karolta át Matteo Kathrynt, majd fejével a lépcső irányába intett.

Lábaimat egyből le akartam venni, de Damian nem engedte.

-Jól tudod, hogy nincs mitől félned!- Suttogta.