Tehetetlen szerelem

26. rész

-És, mit csinál a kis Arsen?- Kérdeztem miközben kihangosítottam a telefonom, és nagyon nehezen le ültem a kanapére, nutellával a kezemben.

-A kis csöpségem most aludt el. Kint az apjával játszottak.- Válaszolt Kathryn. 

-Annyira hiányzik..- Szomorodtam el. -Te is neki hidd el, de nem sokára lesz kik pótolják..- Hallottam, hogy boldog.

-Ne is mond, annyira várom már, hogy a karomban legyenek!- Nyaltam le a kanalamról a nutellát. 

Úgy döntöttem, hogy itt maradok. A régi lakásban. Nagyon sokat hezitáltam, hogy elköltözök, de egyszerűen nem tudtam. Már csak az anyagiak miatt sem, hisz itt van egy biztos pontom, ez a lakás, ha elköltözök nem lesz, és egyedül, mint kiderült, az ikreimmel nagyon nehéz lenne. Az Esposito vállalatnál felmondtam, és kerestem egy másik állást. Nagyon nehezen, de találtam egyet, ahonnan még itthonról is tudom végezni a munkát. Természetesen, most így a terhességem vége felé abbahagytam a munkát, majd amikor nagyobbak lesznek folytatni fogom. Szerencsére van egy kis tartalékom, így  tudunk boldogulni. 

Feltevődik az a kérdés, hogy miért nem költöztem vissza a szüleimhez, azért, mert az anyámmal megszakítottam minden kapcsolatot. Lehet, hogy túlzás, de semmit nem mondott a múltamról, hogy ne tudatlanul szembesüljek a tényekkel, miszerint Sergio az apám, aki egész Olaszország legnagyobb maffia hálózatának a feje. Így az is kiderült, hogy Chris az ő embere volt, és elvileg azért volt ott, hogy megfigyelje az Esposítókat, és engem. Csak ugye Chris elrabolt, és kemény három napig voltam egy elhagyatott erdei faházban, míg Damian rám nem talált. Apropó Damian. Kathryn említette, hogy szinte egyeduralomra tört. Virágzik neki a gengszter üzlet, és minél több hatalma van. Egyre kegyetlenebb az elmondása szerint. Kezdi túlszárnyalni az apját, ami nem egészen vezet jó dolgokhoz, hisz az apja nem a legjobb ember, akit ismerek. 

Damian, és én. Hm.. amikor kilökött nagyon össze törtem. Örülök, hogy Kathryn összekapart. Örülök, hogy amikor Damian kilökött, ő ott volt, és rám adta a kabátját, hogy nehogy megfázzak.. aztán haza hozott ide. Nagyon sok ideig lelkileg a padlón voltam, aztán az egyik vizsgálaton közölte velem a doktor, hogy ikreim lesznek. Nagyon, nagyon boldog voltam, és vagyok, hiszen akkoriban, mintha megcsíptek volna, és azóta őket várom, boldogan. 

Nem, nem beszéltem Damiannel azóta, és nem is tudja, hogy lesznek gyerekei. Jobb is. Hálistennek Matteo is megértő, és mondta, hogy nem mondja el neki, hisz ez az én dolgom. 

Ezen is nagyon sokat gondoltam, hogy lehet joga van tudni, hogy apa lesz.. de úgy döntöttem, hogy nem. 

Ha nem lökött volna ki, akkor most itt ülne velem, én pedig kezeit a hasamra vezetném, és megmutatnám, hogy hogyan is rugdossák a pocakom belülről a kis rosszcsontok. Aztán nevetnénk egyet, aztán mondaná, hogy ő mindig itt lesz velem, és megcsókolna... 

Te jó ég miket beszélek? 

Ezeket a gondolatokat elhessegetve a gondolataimból, újból a lánynak szenteltem a figyelmem.

-Keyla, itt vagy?- Kérdezte Kath.

-Persze, persze, itt vagyok! Csak ettem.- Néztem le a mogyorós csodára.

-Már megint a nutella...- Sóhajtott egyet. Amióta terhes vagyok, nincs olyan nap, hogy ne egyek belőle. 

-Ez egy nagyon finom édesség! Nagyon, nagyon finom...- Mártottam bele a kanalam megint. 

-Tudom, tudom!- Nevetett fel.

-Csináltam egy kis sűlt húst, rízzsel, és a kedvenceddel azzal a finom mártással.- Még a szemem is megcsillant.