Tehetetlen szerelem

23. rész

Napok óta elvagyok szigetelődve. Folyton papírokat forgatok, telefonálok, kérdezősködök. De a cselekedeteim kudarcba fulladtak. 

Sóhajtva terülök el az ágyon. Egyszerűen nem haladok sehova. Nem tudok meg semmit a Rossikról, az Esposítókról, és erről az egész alvilágról.

Damiantól nem kérdezek semmit erről a témáról, mert úgy is letudna annyival, hogy veszélyes terep ez, jobb ha nem tudok semmit. Rendben, de én tudni akarok. 

-Elmegyek a piacra venni neked gyümölcsöket, jössz?- Kérdezem Kathrynt, hiszen ő is be van gubózva a szobájában, és a munkáján kívül ki sem megy sehova.

Még nem közölte Matteoval azt hogy gyerekük lesz, hiszen fontolgassa azt a lehetőséget, hogy elveteti. 

-Lehet kéne, igen, megyek.- Válaszol, majd nem sokkal később útnak indulunk gyalog, mert jót tesz a friss levegő neki is, és nekem is. Na meg úgy sem akarunk sok mindent venni. 

Az olasz piac is úgy néz ki mint a filmekben. Rengetegen vannak, mindenki vásáról, beszélget, nevetgél esetleg, ha találkozott egy régi ismerőssel. Ennek a helynek is meg van a maga hangulata.

Volt egy bódé, ahol nem árultak semmit. Emberek ültek ott, szinte egy körben, és beszélgettek. Egyenruhás emberek, mint Damian emberei. Csak nekik egy korosodó nő magyarázott valamit. 

Ahogy haladtunk, a nő rám nézett, és kémlelt pár pillanatig.

-Miért néz rám olyan csúnyán az a nő?- Kérdeztem Kathrynt, aki nem válaszolt, csak megindult valami ételnek az illatára. Most komolyan itt hagyott?

Mennék utána, de nagyon sok ember terem előttem, és nem tudok előre nyomulni. 

Egy kar húz ki a tömegből. 

Az a nő volt az.

-Ki vagy te? Láttalak már valahol?- Kérdezi a fekete, de már őszülő hajú, egyébként gyönyörű nő.

-Ömm, nem hiszem, de miért is rántott el?- Tettem én is karba a kezem.

Olyan mintha minden arcvonásom elemezte volna. 

-Apád nem örülne ha tudná, hogy itt flangálsz!- Mosolygott rám. 

Annyira meghökkentem, hogy majdnem hátra estem a döbbenettől. 

-Ki maga?- Kérdeztem meg. 

-Azt hittem, hogy majd rá jössz, tudod eddig mindenki azt mondta, hogy a fiatalkori másom vagy. De igazuk is van.-

Simította meg a karom kedvesen.

Ki ez a nő?

-Na jó, ez kezd nagyon aggasztani, ki maga?- Kérdeztem, hiszen nagyon kíváncsi voltam rá.

-Menj, a barátnőd már vár!- Mondta, és mire rá néztem volna eltűnt.

Mi volt ez?

-Várj, beszéltél Daniellel? Ő biztos tudna neked magyarázatot adni.- Kapott be Kathryn egy falatot a felkockázott gyümölcsök közül már otthon.

-Próbáltam, de nem veszi fel azt a rohadt telefont. Nem tudom, hogy mi folyik itt, de már nagyon unom, hogy semmit sem tudok!- Dőltem hátra tehetetlenül.

-Menj vissza a piacra, és keresd meg azt a nőt.- Adott tanácsot Kath, amit el is fogadtam volna, de annyira megszédültem, hogy majdnem leestem a székről.