Tehetetlen szerelem

1. rész

Reggel a kellemes ébresztőm hangjára keltem, amit azon nyomban ki is nyomtam. Reggeli szörnyű kinézetű fejemmel, és hangulatommal karöltve keltem ki az ágyamból, el botorkálva a fürdőbe.

Nagyon igyekeztem felfrissíteni magam, és a kinézetemet egyaránt, szóval kezdtem egy frissítő zuhannyal. Amint végeztem, egy törölközőt magamra csavarva kezdtem volna a hátam közepéig érő holló fekete hajammal valamit, de eszembe jutott, hogy fel kell ébresztenem azt a személyt, aki igen jelentős szerepet játszik a hátralevő életemben. Hisz most készülünk elköltözni egy idegen országba, idegen emberek közé, együtt. A legjobb barátnőmmel, Kathrynnel.

Úgy ahogy voltam szaladtam át a szobámba, azon belül, pedig az éjjeli szekrényemen pihenő telefonomhoz, és rögvest csörgettem barátnőmet.

-Jó reggelt, remélem felkeltél!- Szóltam a telefonba lelkesen, mire egy morgást kaptam válaszul. -Rendben, ezt egy nemnek veszem, de mivel olyan kedves vagyok, és ismerem szokásaid, nem bánnám, ha felkelnél, és elkészülnél, hogy tudjunk menni, a repülőtérre, mert tudod, elhatároztuk, hogy elköltözünk, így igen bánnám, ha drága szokásod miatt lekésnénk a repülőt.- Hadartam kicsit gúnyosan mondandóm, mire hallottam, hogy már tápászkodik. -Ez az én barátnőm, na igyekezz!- Siettettem. -Te is igazán leszokhatnál az idegesítő ébresztő monológjaidról!- Mérgelődött. -Na, folytatom a készülődés, hallom, hogy anyáék felkeltek már, szóval majd a repülő téren találkozunk!- Vigyorogtam, és válasz meg sem várva le raktam a telefont, és szaladtam vissza a fürdő szobába, ahol megszárítottam fekete loboncom, és ügyesen felfogtam egy szoros lófarokba. Bele néztem a tükörbe, ahol kissé kialvatlan arcommal találtam magam szembe, így krémeket kentem fel rá, szemhéjamra egy vékony tusvonalat, és szempilla spirált, kissé dús ajkaimra pedig szájfényt. Őszintén szólva nem bírom elviselni az arcomon az alapozókat, így inkább hanyagolom, és csak néha kenek fel egy kis korrektort.

Még mindig egy törölközőben mentem vissza a szobámba, és a már tegnap este kikészített ruhámat felkaptam, ami egy szakadt farmer volt, egy fehér felső ami egy kis belátást nyert lapos hasamra, mert elől megvolt kötve. Fel kaptam a torna cipőm, és a bőr dzsekim, majd le szaladtam a fa lépcsőn, ügyelve arra el ne essek. 

-Jó reggelt anyukám!- Hajoltam le, az étkező asztalnál ülő anyukámhoz, egy puszit adva arcára.   -Neked is kincsem!- Mosolyog fáradtan. -Apa hol van?- Kérdeztem, közben én is elvettem a reggeli kávém. -A kocsinál, kivitte a bőröndeidet.- Ivott egy kortyot a fekete italból, majd folytatta. -Ha le jön a kis öcséd, akkor indulhatunk is, el ne késsünk!- Tápászkodott fel, mire bólintottam. -Meg is nézem!- Jelentettem ki, és felszaladtam oda ahonnan jöttem, csak nem a szobámba, hanem azzal majdnem szemben. Be is nyitottam, és észre is vettem az asztalánál ülő elkészült fiút. -Jó reggelt, Natan!- Vigyorogtam, mire ő vissza vigyorgott rám, amit furcsálltam, hisz ezek szerint ennyire boldog, hogy elmegyek. -Jó reggelt drága egyetlen nővérkém!- Áll fel rögtön a fiú, és megölel. -Héj!- Tolom el magamtól, majd gyanúsan elkezdem méregetni. -Mit tervezel a szobámmal?- Fogom meg a fejem. -Ohh.. hát semmit sem! De azért remélem minden fontos dolgot elpakoltál!-Vigyorog még jobban  a 20 éves fiú. -Inkább csak gyere le, idd meg a kávéd, és menjünk!- Hátráltam ki, és még benyitottam a szobámba elbúcsúzni, hisz sok mindent megéltem itt. Fogtam a kis táskám, és mentem le én is.

Natan megitta a reggeli indítóját, és ültünk is be a kocsiba.

A reptérre szinte egyszerre érkeztünk meg Kathrynnel, és egyből üdvözöltük egymást. Ő az anyukájával, és a bátyjával jött, hisz apukájuk még kicsiként hagyta el őket.

A reptéren mindenkitől könnyes búcsút vettünk, és enyhén fájjó szívvel, hogy a családunk nélkül folytatjuk az életünk, szálltunk fel a repülőre.