Tehetetlen szerelem

20. rész

Egy elhagyatott épület előtt parkoltunk le.
Hiába hívtuk Ryant nem vette fel.

-Milyen hely ez?- Kérdezte Kath, de mielőtt válaszolhattam volna, a bejárathoz értünk, ahol fény és hang szűrődött ki.

Nem tudom miért de gondolkodás nélkül benyitottam.

Az a szituáció állt fenn, ahol kb öt eléggé termetes férfi áll szembe Damiannel és Matteoval.

Két férfi lefogta őket, három pedig magyarázott nekik.

Védtelennek tűntek abban a pillanatban.

Természetesen minden szempár ránk szegeződött amikor beléptünk.

Rögtönöznünk kellett, hogy egy kis időt tudjunk nyerni nekik.

-Baszki, Elena, lehet picit sokat ittunk!- Nevettem fel, mint aki be van rúgva.
Kath aprót bólintva beszállt a játékba.

-Uu, basszus, hol vagyunk Ana?- Majdnem elröhögtem magam amikor így szólított.

-Ohh, sziasztok fiúk! Bocs, a zavarásért, csak kicsit eltévedtünk!- Imitálta Kath a részeget.

A két férfire esett a tekintetem.

Matteo megmosolyogta a barátnőjét, amíg Damian csak mérgesen nézett rám, amiért itt vagyunk.

Mivel az az öt ember per pillanat ránk figyelt, addig volt nekik idejük valamit kiötleni.

-Jó helyre jöttetek! Mi szeretjük a kóbor kiscicákat!- Jöttek közelebb, miközben össze dörzsölték a tenyerüket.

Már pánikba estem volna, amikor Damian és Matteo a háttérben pihenő fegyverekért nyúltak.

Egyből felénk rohantak, és leütötték azt a két embert akik a közelünkbe jöttek.

A pillanatnyi sokk hatása miatt volt annyi időnk, hogy ki szaladjunk a kapun, egyenesen a kocsi felé.

-Vezess te!- Dobtam oda a kulcsot Damiannek.

Kíváncsian nézett rám, miközben szaladtunk a kocsihoz, hogy mégis hogy hogy ezzel jöttünk.

Damian be ült a kormány mögé, én pedig mellé.

Kathrynék hátra, és indultunk is.

-Miért jöttetek ide? Amúgy meg honnan tudtad?- Fordult felém Damian.

-Nagyon szívesen, Damian! Szívesen, hogy megmentettünk!- Háborodtam fel, hiszen ha nem érünk ide, ki tudja mi lett volna.
Élesen szívta be a levegőt.

Pár perc után kezét az enyémre csúsztatta.

-És ha bajod esett volna?- Kérdezte.

-Ja ja, szegény Keyla!- Szólalt meg hátul Kathryn, mire mindenki halkan elnevette magát.
Matteoékat haza vittük, majd haza mentünk mi is.

Mondta Damian, hogy végül elérte Ryant, és majd holnap foglalkozik ezzel az üggyel. Azt mondta, hogy én fontosabb vagyok.

Haza érve nem szóltunk egymáshoz.
Legalábbis én haragudtam rá.

-Elmondanád, hogy mi a baj?- Jött utánam Damian a fürdőbe, miközben le mostam a sminkem, és kibontottam a hajam.

Abba hagyva a tevékenységem, a velem szemben lévő tükörből néztem rá.

-Még kérded?- Mondtam neki.

-Te ütötted bele az orrod Keyla!- Jött egyre közelebb hozzám.

-De ha nem teszem, most nem lennél itt!- Fordultam meg vele szembe.