Haza hoztuk a gyerekeket a kórházból. Damian nem mozdult mellőlünk. De azt leszögeztem, hogy az én lakásomba kell vinnünk őket, mert nem álltam még készen Damianre. Egyre és egyre többet volt nálunk. Leste minden kívánságomat. Én pedig ittam a szavait és értékeltem a tetteit.
Az ikrek a kis szobában aludtak. Pont el fért a kanapé mellett a két kis ágy. Annyira fáradt voltam, hogy muszáj volt el aludnom kicsit, addig a picikre Damian figyelt.
Tény és való, hogy pihentem volna még, de kötelességemnek éreztem, hogy nagyon nehezen, de ki kászálódjak az ágyból, és megnézzem a gyermekeimet.
Kócos hajamat fogtam fel, közben pedig az ajtó félfának dőltem, és kémleltem a férfit, akibe mindig is szerelmes voltam, ahogyan a közös kisfiúnknak magyaráz valamit, miközben ő a kis ágyában fekszik és nézi az apukáját nagy érdeklődéssel, a kislányunkat pedig magához ölelve simogatja a kis hátát. Valószínűleg nyűgösködött.
-Remélem, hogy megbocsát majd az anyukátok nekem. Nagyon de nagyon megbántottam, és azt hittem, hogy jogosan, de nem..- Sóhajtott egyet Damian, és egy puszit adott Alessia fejére, Adrian kezecskéjét pedig megfogta.
-Hát...- Be léptem a szobába, majd oda mentem Adrianhez, és kiemeltem a kiságyból.
-Azt kell hogy mondjam, hogy látok rá esélyt.. nem szalaszthatok el egy ilyen lehetőséget, nem?- Néztem mosolyogva a férfire, közben pedig a vállamra helyeztem a kisfiúnkat.
-Tehát lehetőségként tekint rám Mrs. Esposito?- Szemeim kikerekedtek. Tejesen letaglóztam. Még sosem szólított így ezelőtt, így teljesen a szívemig hatolt az, ahogyan hívott.
Megmosolyogta a reakciómat, és közelebb jött hozzám.
-Már nagyon, nagyon sok ideje meg kellett volna tennem ezt a lépést!- A kisbabák érdeklődve figyeltek teljes csendességgel.
Damian vissza rakta a kis ágyba Alessiát, és intett, hogy Adrient is rakjam vissza. Hát így tettem.
Megborzolta a haját, köhintett egyet, majd megállt előttem.
-Szavakkal nem tudom elmondani, hogy mekkora egy barom vagyok. Azért, mert nem láttalak. Nem láttam akkor, ahogyan nézel rám, ahogyan hozzám szólsz, egyszerűen nem tudtam értékelni. Nem tudtalak értékelni. Ellöktelek magamtól, pedig te voltál, és vagy azaz ember akire a legnagyobb szükségem van! Soha többé nem akarlak elveszíteni a saját fejetlenségem, vagy éppen más miatt. Azért, mert te vagy a szerelmem, és mást nem vagyok képes szeretni. Ezért is... kérlek meg arra..- Nadrágja zsebéből ki emelt egy kis dobozt, és letérdelt elém.
-hogy légy az enyém örökké. Töltsünk együtt minden percet, minden pillanatot, neveljük fel együtt szeretetben a gyermekeinket. Légy a feleségem!-
Mondanom sem kell, hogy zokogtam a beszédétől. Nagyon meghatott. Eleve az, hogy így vélekedik kettőnkről.. mindennél többet jelentett.
Lezártam azokat a fájdalmas napokat, hiszen az iránta érzett szerelmem erősebb volt. Mindennél.
Megtöröltem a boldog könnyektől áztatott arcom, és csodálattal nézetm az előttem térdelő férfit, miközben a nyitott dobozkát tárja elém, amiben az életünket össze kötő szimbolikus gyűrű pihen.
-Leszek a feleséged Damian!- Boldogságtól elködösülve válaszoltam.
Felhúzta az ujjamra a gyűrűt, majd segítettem neki feltápászkodni, hogy velem szemben álljon.
Kezeimet arcára tettem, és lehúztam magamhoz, hogy megtudjam csókolni.
Kezeit derekamra tette, és úgy húzott magához.
Ez a csók...
Ebben a csókban minden benne volt.
Benne volt a fájdalmunk története, és a boldogságunk kezdete.
Ám de minden rosszat elfelejtünk, és olyan életet fogunk élni a gyerekeinkkel, amilyenről mindig is álmodtunk.
-10 évvel később-
-Alessia, most azonnal hagyd ezt abba, és hagyd az apádat és a bátyádat, had gyakoroljanak!-
Néha nem hiszem el, hogy a 10 éves kislányom hogy lehet ennyire makacs.
Közben pedig Alana, az 5 éves kislányom szaladt hozzám, biztos azért, mert megunta a játékot, amit a szobájában játszott.
Adrian és az apja elmentek edzeni.
Damian elmondása szerint nem lehet elég korán elkezdeni. Azt mondta, hogy Adrian fogja örökölni majd mindazt, amit felépített.
Bele is egyeztem addig, amíg a 10 éves kisfiam nem fog fegyverekkel hadonászni.
Alessiával pedig nem bírom megértetni azt, hogy neki ezt nem kell csinálnia. Megértem, hogy unatkozik, vagy azt szeretné csinálni mint a testvére, de őszintén szólva nem szívesen engedem meg neki.
-De anya! Én is akarok!- Hisztizett tovább.
Szem forgatva engedtem neki, hogy ki szaladjon az udvarra hozzájuk.
Amikor Damian megpillantotta Alessiat éppen miközben boxolni tanította Adriant, egyből felém nézett.
Csak egy váll rándítással tudtam neki szolgálni.
Nehezen, de bele egyezően bólintott, és a kislányukat is bevonta a gyakorlásba.
Tény és való, hogy tehetséges.
Oda adással csinál mindent amit az apja mond neki. Szinte issza a szavait.
De nem is bánom addig, amíg megmarad ez a családi idill.
Hiszen imádom az életemet, imádom azt, amit Damiannel építettünk fel.
Imádom a házunkat, amit közös erőből vettünk, és rendeztük be, ahogyan szerettük volna.
Imádom a gyerekeinket. Szót fogadóak, legalábbis majdnem. Akadnak kis gondok, de igyekszünk megoldani mindent.
Imádom a férjemet. Imádom azt, hogy biztosítsa azt, hogy szeretetben éljünk.
Szerelmes vagyok, és azt érzem, hogy ez nem fog változni sohasem. Mindig is szeretni fogom azt az embert, aki a 3 csodálatos gyermekünkkel ajándékozott meg, aki a szerelmével ajándékoz meg minden egyes nap, minden egyes percében.
Boldogan fogjuk alakítani továbbra is az életünket, és megküzdünk minden egyes akadájjal, ami majd elénk kerül.
Mert mi vagyunk Damian és Keyla. És mi mindenkivel és mindennel szembe megyünk. Mert mi mindent megoldunk, és segítsük egymást mindenben, mert együtt mindenre képesek vagyunk.
Sziasztok! Hát elérkeztünk ide is. Sajnálom, hogy most került ki a rész, sajnos most jött meg az ihletem.
Remélem, hogy elnyerte tetszéseteket a lezárás. De ne szomorodjatok el, mert a napokban ki fogom rakni a legújabb könyvemet. Úgy is vehetjük, hogy ennek a könyvnek a folytatása lesz, de még is azt szeretném, hogy két külön álló könyv legyen.
Sok vissza utalás lesz, jobban meg lesz fogalmazva, több minden lesz kibontakozva benne, és remélem, hogy el fogja nyerni mindenki tetszését.
Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki elolvasta a könyvemet, köszönöm a sok olvasottságot, hiszen 5k+ olvasottságot elértem, amit el sem hiszek.
Nagyon köszönöm, és jó olvasást kívánok mindenkinek előre, a következő könyvemhez.
Puszi: Sz.
أنت تقرأ
Tehetetlen szerelem
عاطفيةÚj életet kezdtem, Szicíliában, mert mindig is vonzott ez a város. A kultúra, a természet szépsége. Persze nem egyedül, a legjobb barátnőmmel, Kathrynnal. Amint letelepedtünk, újabb célunk munkát keresni. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az lesz a...
