Tehetetlen szerelem

19. rész

Az elkövetkezendő pár hét maga volt a megtestesült álom.

Azt kell mondjam, rám telepedett a rózsaszín köd.
Szerelmes lettem, amivel persze nem mondok újat.

A másik a fél felől is ugyanez a szél fújt.

Minap Damian lakásán voltunk.

Én a szobájában voltam és olvastam egy könyvet, amíg ő kiment beszélni Fabioval.

Nagyon rendes ember. Beszéltem vele pár szót, szóval abból merek ilyesmit le következtetni.

Tán nem volt normálisan becsukva az ajtó, vagy olyan közel voltak, nem is tudom, de hallottam hogy miről beszélnek, és nem hallgatóztam. Komolyan. Tiszteletben tartottam, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem előttem szeretne megvitatni.

-A Rossi banda nagyon türelmetlen Damian. Nem tudom, hogy a szállítmány miért nem érkezett meg, megint, de próbáltam kideríteni, és semmi!- Mondta kétségbeesetten Fabio.

-Jó, hívd őket a Keleti dokkhoz, a raktárba tárgyalni. Valami bűzlik, és ebbe valakinek a keze benne van.. hm.. az a bizonyos valaki azt akarja, hogy a Rossikkal rosszba legyünk. Érdekük. Nekünk csak a nevük miatt, hisz pár szállítmány a számunkra semmi. Úgy is kiderítjük. Mond meg Ryannek, hogy erre nagyon álljon rá. Most egy szállítmány elkaszálása nem nagy ügy, de ez nem az első, és a Rossikat ismerve.. eléggé meg fogjuk inni a levét!-

Ideges volt. Hallottam a hangján.

-Rendben főnök!- Majd el is ment Fabio.

Egy nagy sóhaj kíséretében jött be a szobába Damian.

Lefeküdt az ágyra, majd fejét ölembe tette.
Elkezdtem haját cirógatni.

Őszintén szólva nem tudtam mit mondani, hiszen nem voltam benne az ilyen ügyeibe. Tudtam, hogy vannak, de nem beszéltünk erről. Én meg nem firtattam.

-Nagyon idegesítő az, hogy van valami, tudom, hogy van, de nem tudom ki csinálja, bármit teszek, nem tudom egyszerűen kideríteni!-

Fikarcnyit de kétségbe volt esve. Nem is, inkább ideges volt, és fáradt, ettől a témától.

Pár perc után sóhajtva kelt fel.

Az órájára nézett, majd bement a gardróbba. Gondolom a Rossikkal való tárgyaláshoz át öltözni.

-Haza megyek Kathrynhez, hisz úgy is Matteoval mentek gondolom. Addig se leszünk egyedül.- Szóltam utána, mire felső nélkül lépett ki a szobából felháborodva.

Felhúzott szemöldökkel néztem rá, hiszen nem értettem ezt a cselekedetét.

-Keyla, azt akarom, hogy többé ne mond, hogy "haza megyek" amikor nélkülem mész!- Pár lépéssel közelebb lépett.
Lélegzet visszafojtva vártam mi lesz.

-Azt akarom, hogy én legyek az otthonod!- Hajolt le fülemhez, és oda búgta ezt a mondatot.

Szemeim lehunytam, a levegőt pedig szaporábban vettem.

Mindig ezt csinálja velem. Mindig.

Lágy csókot lehelt ajkaimra.

Megőrjített.

Hajába túrva közelebb akartam magamhoz tudni.

Ennek az lett az eredménye, hogy hátra estünk az ágyra.

-El fogok késni.- Csalódottan nézett szemeimbe.

Át ölelt, és úgy feküdtünk pár perc erejéig.