Tehetetlen szerelem

9. rész

Amikor rá pillantottam az órára, sújtott belém az a gondolat, hogy már elég késő lenne lemondani a randit Damiannal, ezért el kéne kezdeni készülődni, hogy időben készen legyek.

Kathryn nem jött ki a szobájából amíg én ott fel alá járkáltam. Teljesen kedvetlen voltam, és reménykedtem, hogy az este azért majd változtat ezen.

Hajamat lágy hullámokban engedtem hátra, a sminkem teljesen egyszerűen, mintha nem is lenne az arcomon semmi, csupán a szememet erősítettem meg. 

A ruhám fekete volt, a térdemig ért és hosszú ujjú volt, mert elég hűvös volt, de azért kárpótolt az, hogy konkrétan nem volt a ruhámnak háta. Felvettem rá egy fekete blézert, egy szintén fekete magas sarkúval, és készen voltam.

Hallottam a duda szót, ezért elkezdtem a bejárati ajtóhoz menni, de megtorpantam. Köszönni akartam Kathrynnek, de egyszerűen nem tudtam, így csak ki léptem az ajtón, és mentem is ki.

A férfi a sport autójának volt dőlve, és csak nekem szentelte a figyelmét. A szomorúságomat el is mulasztotta a látványa, és a tekintete. Inkább az a kék, tenyérbe mászó, igéző tekintete. 

Amikor oda értem hozzá, csak akkor köszöntött.

-Szia!- Fogta meg kezem, és úgy húzott gyöngéden magához. -Szia!- Suttogtam fülébe. Azt hiszem mindketten elvesztünk egymás illatába.

Ki nyitotta nekem a kocsi ajtót, én beültem, majd ő is, és el is indultunk. 

Nem tudom, hogy hova, de mint kiderült, egy kicsit távolabb lévő gyönyörű étteremhez vitt, a tengerpart mentén.

Amint be értünk, le vettük a kabátjainkat, és felakasztottuk a fogasra. Amikor pedig az asztalokhoz indultunk volna, kezét hátamra vezette, de éreztem, ahogy megremeg, hisz csupasz volt.

Egy önelégült mosoly kíséretében indultam el előtte, így jobban szemügyre tudta venni a mélyen kivágott ruhám.

Pár lépéssel utol ért, és ugyan oda téve kezét fülembe suttogott, míg az ablak melletti asztalhoz nem értünk.

-Szép ruha, de valahogy nagyon piszkálja a fantáziám..-  Lehelete fülemet csiklandozta. Teljesen elpirultam. 

Kihúzta nekem a széket, aztán pedig le ült velem szembe. Addig bámultuk egymást, míg meg nem jött a pincér, Damian pedig megrendelte az ételt. Kérdezte, hogy én mit kérek, de mivel nem ismertem az itteni ételeket, így teljesen rá bíztam.

Miután elment a pincér fiú, aki mellesleg elég jól megbámult, Elkezdtünk beszélgetni.

Valahogy érezte, hogy róla akarok hallani, így elkezdett mesélni a múltjáról. Nagyon nevettünk, amikor egy vicces sztorit kezdett mondani Matteoról, és magáról.

-12 lehettem, Matteo 10, és tudni illik, hogy apánk kis korunkban is nagyon szigorú volt. Nem mondtam soha, de van egy kis húgunk, aki akkor 6 éves volt. A hülyeségekből próbáltuk mindig kihagyni, de mindig bele keveredett. Anyánk csak rosszallóan nézett mindig rám, hisz én voltam a legidősebb. Egy nyári nap volt, és mondtam Matteonak, hogy menjünk le a partra, mert a többiek is ott lesznek, természetesen apa nem engedett minket, ezért ketten kiszöktünk. Csak szaladtunk mint a kis hülyék, arra nem számítva, hogy a kis Diana utánunk jön.- 

Damian édesen mosolygott az emlék felidézésére, én pedig kíváncsian hallgattam, hisz nem tudtam, hogy van egy húguk.

-Leértünk a partra, ahol volt egy fa. Amikor észre vettük Diát, Matteoval egymásra néztünk, és közösen feltettük a fára, hogy a többiek ne lássák meg a kis húgunk.- Nevetett, és én is elmosolyodtam. -Mondtuk neki, hogy ezt azért kapja, mert mindig követ minket, erre elkezdett pityeregni, így levettük. De ő egyből szaladt anyáékhoz árulkodni, hogy mi konkrétan feltettük egy fára. Anya csak nevetett ezen.-