Tehetetlen szerelem

3. rész

Az elmúlt pár hét számomra néhol siralmasan telt, de a mai nap rá rakta a pontot az i-re.

Végülis kialakultak a minden napjaink az új városban, és egész jól beilleszkedtünk. De nehogy már minden jól menjen, szeretett főnököm Damian előszeretettel szeret szivatni. Van amikor egy dolgot hússzor is megcsináltat velem, mert állítása szerint nem jól csináltam. Volt amikor Matteo szólt rá, hogy egy kicsit leállhatna a szivatásommal.

A mai nap is össze szorított ajkakkal megyek fel a kis irodámba, amit mellesleg imádok.

-Szia! Keyla, a főnök hívat téged. Megint.- Nyit be Chris a részleg vezető. Nagyon jó fej, és már az elején mondta, hogy tegeződjünk. Pár évvel lehet tőlem idősebb, magas, kicsit szálkás, világos barna haj, mogyoró barna szemek. Tény és való, nem néz ki rosszul, de szigorúan csak az egyik főnököm, akivel jó kapcsolatot ápolok. Ennyi.

-Oh, Szia, Chris! Jaj de jó, már indulok is!- Azért van a hangomban egy kis szarkazmus. -Azt mondta a heti jelentéssel van problémája.- Húzza el a száját. -Már vagy 3-szor küldte vissza, mert állítása szerint le maradt egy vessző, vagy kis betűvel írtam valamit, és a kedvencem, nem raktam pontot, pedig ott volt!- Álltam fel mérgelődve, mire a férfi csak fel tartott kezekkel távozott.

Kissé dühösen mentem a lifthez, és sétáltam drága főnököm irodájába.

°Damian szemszöge°

Tény és való, élvezem szivatni Keylát. Lehet ezzel nem tűnök jónak egyesek szemében, mert kihasználom a pozícióm, de ez van.

Dühösen nyit be az irodámba, én pedig szórakozottan figyelem mozdulatait. Ma is kifogástalanul néz ki, mint minden egyes nap. Fekete hosszú haja most gondosan fel van kötve feje tetejére, szeme véknyan kihúzva, ami fel figyelteti smaragd zöld szemeit, ajkai pedig halványan kirúzsozva. Szinte minden nap látom de általában az öltözékében elengedhetetlen a fekete szín, mint most is. Egy egybe fekete ruha van rajta, aminek ejtette a válla, de rövid ujjú, keskeny derekán egy fehér övvel, lábain pedig fekete lakk magas sarkú. Tény és való, nem csúnya nő.

-Milyen hibát talált a jelentésembe, ma már 2.jára?- Karba tett kezekkel áll előttem, és dühös szemekkel mered rám. Hátra dőlök a székemben, és a laptopomra pillantok, amin a híres, egyébként kiváló és hibátlan jelentése van. -Nem ütött szóközt, itt a 2. sorban.- Mutatok a gépemre, hiába, hisz tudom nem látja. -Menjen, és javítsa ki!- Húzom ravasz mosolyra számat, de ő csak ott áll, és szerintem a szemével legalább 6 féle módon kínoz meg.

Hirtelen elindul felém, mire ledermedek. Oda megy az asztalom mögé, azaz mellém, mire én gyorsan felülök. Lehajol a géphez, gyorsan átfutja a 2. sort, és jó hangosan le üti azt a szóköz billentyűt. Vissza hajol, és elégedett mosollyal néz rám.

Én azonban csak bámulom, mint egy istennőt, pedig csak egy billentyűt ütött le. De eközben méz édes parfümének illata az orromba kúszott, és hirtelen valami mást láttam smaragd szemeiben. Nem csak én figyeltem így őt, hanem ő is engem, hisz diadalittas mosolya elillant.

Pillanatok telnek így el, amikor hirtelen elmegy a közelemből. Fogja magát, sarkon fordul, és kimegy az irodából.

Nem tudom mit láttam azokban a szemekben, de úgy tűnik a napomat megbélyegezték.

Egész nap olyan vagyok mint egy robot, vagy nem is tudom. Matteo csettintgetett, hogy figyeljek már oda.

Látta, hogy van valami, ezért azt mondta, hogy úgy is péntek van, el megyünk szórakozni az egyik helyünkre.

°Keyla szemszöge°

Amikor ott voltam az irodájában az asztala mögött, és csak kémleltük egymás szemét, nem tudom mi volt, ezért is jöttem el onnan gyorsan.

Valahogy most már nem egy arrogáns tuskóként tekintek rá. De, azért egy kicsikét mégis.

Egész nap zavart voltam kicsit, a munkámat igyekeztem rendesen elvégezni, de a nap végére teljesen leszívódott az agyam.

Amikor haza értem csak be estem az ágyba, de Kathryn egyből berontott.

-Keyla, már több mint 1 hónapja költöztünk ide lassan, el szeretnék ma menni szórakozni, és remélem velem tartassz, mert hát rád fér!- Húzza el kicsit a száját, mire be mutatok neki, és megfordulok az ágyamon, neki háttal. -Fáradt vagyok!- Dünnyögöm a párnámba.

-Nem baj, holnap egész nap tudsz aludni, na készülődj!- Sürget, mire én felülök. -Jó, de akkor mit vegyek fel? Hm?- Teszem szét kezem. -Hát..- Lép a szekrényemhez, kinyissa, és elkezd kutakodni. -Van az a.. fekete, pántos ruhád, aminek a mellrésze csipkés, de nem átlátszó..- Mondja mit vegyek fel, és kis keresgélés után nekem dobja, épp tart kifele, amikor vissza szól. -A fekete magas sarkú szandáddal, aminek köves a sarka, szívesen, és kapsz egy órát!- Majd rám zárja az ajtót. Valóban szép ez a ruha, csak kicsit kihívónak érzem, de maradjon ez.

Amint felveszem kicsit rövidnek érzem, de végülis annyira nem vészes. A combom közepétől kicsit túl ér, és teljesen rá feszül testemre, ezzel megmutatva alakomat. Nem kényelmetlen, de azért a bőr dzsekimet felveszem majd.

Hajamat lágy hullámokba csinálom, majd hátra dobom, hogy verdesse hátam. Arcom szokásosan csinálom, csak annyi különbséggel, hogy egy erősebb fényes piros rúzst kenek fel.

Elégedetten állok fel, és felkapva kistáskám megyek ki a szobámból. Kath már az ajtó előtt állt. Neki is hasonló a ruhája, csak neki nem csipkés, hanem piros, és a combjánál picit fel van vágva. Ő is felvette a fekete bőr dzsekijét, ahogyan én. Világos barna haját egyenesre vasalta, így a ruha még jobban kiemelte azt és a szürkés kék szemét.

-Jól nézel ki!- Mondjuk egyszerre, majd egy legyintéssel lenyugtázva elindulunk az éjszakába.