Tehetetlen szerelem

7. rész

-Tudom, hogy fura a helyzet.- Szólalt meg Damien. Helyeslően bólogattam. -Az de még mennyire. Valahogy érzem, hogy semmit sem fogsz mondani ami jelentőséggel bírna, szóval..- Álltam volna fel, és mentem volna Kathez, hogy menjünk haza, de karomnál fogva vissza húzott. -Pár dolgot elmondhatok. De tudnod kell, hogy a te érdekedben nem mondhatok el mindent, hisz aki sokat tud az nem éppen jár jól ebben a világban.- Nézte a tavat én meg csak hallgattam őt. -Fura egy helyzet, de ezek után nem minden lesz a régi. Reggel egy olyan világba csöppentetek, amire nem számítottunk, hisz az, hogy egy munkahelyen fog ez történni, a mi vállalatunknál felfoghatatlan, de várható volt ez előbb utóbb. Nem minden ember az akinek látszik... sok a gonosz ember a világban és..- Annyira röhejesnek éreztem ezt a szituációt, így röhögve felálltam, és elkezdtem felmenni a teraszra a medence mellett, közben pedig megszólaltam.

 -Te most ennyire hülyének nézel? Szerinted nem jöttem rá mi a fene folyik itt? Arra, hogy a rendőrségnek esélye sincs, mert valószínű ti irányítjátok? Pontosan tudom mennyi a keresete a cégednek, és tudom, hogy a sok luxus autókat, és a kibaszottul menő házakat az nem tudja finanszírozni. Nem vagyok óvodás, nem kell papolni arról, hogy rossz emberek vannak a világban, és láss csodát, az egyik előttem áll!- Állt elém Damian. Nagyon közel. Pont a medence pereménél álltunk. 

-Nem tudom mit látok benned, de valami azt súgja folytassam, valami meg azt, hogy vessek véget ennek, de nem tudok. És már nem is akarok, hogy őszinte legyek!- Kissé lehajolt, így számra suttogta. 

Basszus, a főnököm. De szerintem ez most nem számít jelen pillanatban. Majdnem két hónapja vagyok itt, erre ez történik. Nem fogok hazudni, lehet én is táplálok iránta érzelmeket, de.. nem ismerem, egyszerűen nem ismerem, és nem is az, hogy nem tudom mire számítsak, de félek. Félnék bele kezdeni egy kapcsolatba, bár még senki sem beszélt erről, de félek. Azt érzem, hogy meg akarom ismerni az ismeretlent, hiába rengeteg veszéllyel fog járni, mert hívogat. 

Lássátok, elég pár pillanat, pár világot leromboló összenézés, pár mozdulat, és ez lesz belőle. Többet szeretne belőle az ember, pedig még azt sem tudja, hogy miből, de többet akar. És ez így van rendjén. Valamikor az ismeretlen csalogatóbb, mint a valóság, ezért sem foglyuk fel annyira a helyzet súlyosságát, hanem olyanra koncentrálunk, ami nem tudjuk, hogy milyen hatással van ránk, de a tényeket nézve nem éppen a legjobb. De nem baj, egyszer élünk, de ekkor még nem tudtam, hogy komolyan hibázni is egyszer lehet. Egyszer. De hogy mi is volt a hiba? Az, hogy én ezt az embert közel engedtem magamhoz, vagy a vele járó ismeretlen veszély, ami le akarja folyamatosan rombolni a boldogságunk. Ez egyenlőre legyen a jövő zenéje.

-Amondó vagyok több ilyen szituációba is keveredhetnénk.- Suttogta újból számra. Értetlenül néztem rá. -Mégis milyenbe?- Forgattam meg a szemem. -Hát.. ilyenbe!- Ujjait derekamra fűzte, és még jobban magához húzott, már amennyire lehetett még. Szemeim kikerekedtek, főleg akkor, amikor ajkait ajkaimra helyezte. Nagyon meglepődtem, és ismét nem tudom miért, de viszonoztam, de ugyanekkor meglibbentünk hátra, és bele estünk a medencébe. Basszus, bele estünk a medencébe egymást karolva és csókolva. Milyen elcseszett egy romantikus helyzet egy veszélyes emberrel, nem de? De nyilván nem érdekelt. Ebben a pillanatban kit érdekelt volna?

Amikor landoltunk a medencében még mindig szorosan karolt, mintha féltett volna. Nagyjából tudok úszni, de egy kicsit megijedtem amikor a lábam nem ért le. Így nyakába kapaszkodtam, és fejemet nyakába fúrtam. -Félsz?- Suttogta fülembe. -Nem nem!- Motyogtam. -Itt vagyok, és foglak! Ne félj, ez csak egy medence.- Cirógatta hajam, ekkor felnéztem, és elmosolyodtam amikor megláttam meglepődött tekintetét. -Ezt azért, amiért szándékosan bele löktél a medencébe!- Mosolyodtam el még ördögiebben, de nem volt ideje reagálni, mert lenyomtam a víz alá. 

Amikor lenyomtam, gyorsan elkezdtem úszni a kis létra felé, hogy kimásszak, de Damian karjai nem hagyták. Háttal voltam neki. -Ügyes vagy, de nem eléggé, Bellezza!- Suttogta az utolsó szót, és lehúzott a víz alá. 

Fel akartam menni egyből, de a víz alatt megcsókolt. A víz alatt. Basszus, nem tudom mit érezhettem, amikor egyből viszonoztam, megint, és karjaim nyaka köré fontam. Lassan jöttünk fel, de amikor feljöttünk akkor is folytattuk.

Na jó, én nem tudom mi lesz ebből, de a kis vészjelző a fejemben nem szólt. Legalábbis Damian csókja elnyomta azt. De amikor keze lejjebb tévedt, és fenekemet akarta megfogni, egyből elhúzódtam tőle, és úsztam a kis létrához kimászni. 

-Az szép, barátnőm, az szép!- Bólogatott elismerően , de gúnyosan.  -Nem állok készen!- Jelentettem ki, és elhaladtam mellette. -Én haza megyek Kathryn.- Nem néztem hátra amikor mondtam. -Megyek én is!- Jött gyorsan utánam, és egy plédet terített rám, mert csurom víz voltam. 

Nagyon gyorsan mentem a kapuhoz, és mentem is volna ki, valahogy, de egy őr elém állt, és nem engedett. 

-Ne haragudj, de nem kértem engedélyt, hogy elmehessek innen, szóval állj el az utamból!- Néztem mérgesen a hústorony felé. Csak nemlegesen bólintott. 

-Haza viszem őket, nyisd ki!- Jött Matteo, aki ment is a kocsihoz, de nem sokkal utána jött Damian. -Te gyere velem!- Fogta meg kezem és maga után húzott a saját kocsijához. 

Igazából semmi rosszat nem tett, ez neki természetes volt, hogy megfogja egy nő fenekét, de nekem nem.

Próbáltam már ezelőtt kapcsolatokat teremteni férfiakkal, de csóknál tovább sosem tudtam haladni, mert féltem. Féltem, és nem ok nélkül, sajnos.

Be ültünk, de az elején nem szólaltunk meg, csak össze kuporogtam a plédbe.

-Valami rosszat tettem?- Halkan kérdezte meg a férfi. 

-Nem, nem tettél semmi rosszat, csak..- Tudtam, hogy nem nyílhatok meg neki. Most még egyenlőre nem. -csak én vagyok ilyen dilis, tudod. Paranoia.- És én ennyivel letudtam. Bólintott. -Nem titok, hogy szeretnék tőled többet. Megszeretnélek ismerni. Itt nem számít, hogy én vagyok a főnök, te meg az alkalmazottam. Nekem nem számít, mert láttam valamit a szemeidben, ami felkeltette az érdeklődésemet, hogy megismerjelek.- Igazából nem tudtam mit mondani erre a kis vallomására, de megszólalt ismét, szóval nincs gáz. -Péntek este 8 megfelel? Elvinnélek vacsorázni.- Dobolt ujjaival a kormányon.

Gyerünk Keyla.. ideje túl lépned a sebeiden, csak gyerünk. 

Bíztattam magam belül. Mindenki tudja, hogy mit fogok mondani. -Igen, megfelel!- Erőlettem magamra egy mosolyt. 

Damian nem az a férfi akivel packázni lehet, és eszemben sincs vele packázni, csak értse meg, hogy idő kell nekem. Sok. Biztosra kell mennem, hogy nem akar velem kibaszni. Mert az nekem nagyon fájna, mert kezdem megkedvelni.