Hey, Hannah ( Mason Mount ff. )

Part two

Otthon, mielőtt elindultam volna Bristolba, felhívtam Olivert, hogy este 7 körül megérkezek, de előtte még bevásárolok itt Londonban. Bepakoltam a nagyobb utazós táskámba 2 napra, majd elindultam le a lépcsőn remélve, hogy Lando nem kérdezi meg, hogy hová tartok azzal a nagy táskával az oldalamon, de sajnos nem így történt.

- Te meg hova mész azzal? Szökni próbálsz? - tette fel a kérdést mosolyogva.

- Riánál alszok. - sose hazudok Landonak, mindig őszinte vagyok vele, de ez belefér nem?

- Ria nekem erről nem mondott semmit. - értetlenkedett.

- Ahogy én se, nem kell mindenről tudnod. - fel kell hívnom Riát, hogy falazzon nekem, ha talán a kedves testvérkém védelmező üzemmódba kapcsolná magát.

- Mikor jössz haza?

- Holnap jövök ne aggódj. - kacsintok egyet majd kilépek az ajtón.

A táskámat berakom a Mini Cooperem csomagtartójába, majd beszállok a kocsiba és elindítom az autót. Zene nélkül elviselhetetlen számomra a vezetés, ezért bekapcsolom a Ramenez La Coupe La Maison-t. Igaz, Franciaországot már Svájc kiejtette az EB-ből, de ez a zene megunhatatlan.

Miután Lando kedvenc chipseit beraktam a kosárba elindultam a hűtő felé, ahol a tejtermékek vannak. A hűtősor előtt a gyümölcsök voltak, gondoltam veszek neki még pár licsit. 5 percembe telt mire kiválasztottam, hogy melyik tej lenne a tökéletes a testvérem számára, mert ugye az se mindegy, hogy milyen a tej.

Amikor megfordultam nem találtam magam mögött a kosaramat. Körbe néztem és 3 méterrel odébb volt egy kosár, de nem állt a közelében senki. Én hagytam volna ott? Odamentem és láttam, hogy a kosárban van 2 ananász, pár liter víz, férfi dezodorok és tusfürdők. Micsoda? Valaki összekeverte volna a kosarakat? Ki lehet ennyire egy figyelmetlen tökfilkó? Vagy lehet, hogy akkora paraszt, hogy direkt vitte el? Most mit csináljak? Várjak itt? Forgolódtam és nézelődtem, mint egy szerencsétlen aki azt se tudja, hogy hol van. Még 2 percig bámultam a kosarat, amikor valaki hozzámszólt.

- Hé, bocsi, de véletlen összekevertem a két kosarat. - amikor megláttam, hogy ki beszél hozzám, nem tudtam, hogy nevessek vagy hagyjam figyelmen kívül a bénázását. - Egyébként - nyújtja a kezét - Mason Mount. - hatalmas vigyorral az arcán mutatkozott be, bár nem kellett volna, mivel tudom, hogy ki ő.

- Hannah Norris. - kisebb mosollyal az arcomon mutatkozok be én is. - Amúgy semmi gond, bárkivel előfordul az ilyen. - mondtam nyugodtan, attól függetlenül, hogy 5 perccel ezelőtt majdnem idegösszeroppanást kaptam.

- Norris? Lando Norris testvére vagy? - érdeklődött, miközben visszacseréltük a kosarakat. Na, neki nem az volt az első gondolata, hogy Chuck Norris rokona vagyok.

- Igen. - válasznak ennyit adtam, burkoltan jelezve, hogy sietnék és nem érek rá egész nap.

- Ügyes srác, remélem idén összejön neki egy győzelem. - közben már elindult a kasszák felé, és én is végeztem a bevásárlással, ezért követtem. - Mondjuk jövőhéten a Brit Nagydíjon, azon én is ott leszek. - nem gondoltam volna, hogy a Chelsea játékosai ennyire követik ezt a sportot, mert Ausztriában is ott volt Timo Werner, akit Nat úgy állított be, mint a Chelsea és a német válogatott kapusa, amikor Werner egy támadó játékos. Végülis Timo az EB-n pont annyit rúgott, mint Neuer.

- Igen, a győzelemben én is reménykedek. - nem tudtam, hogy mit kéne még mondanom, de eszembe jutott, hogy Lando magával visz az EB döntőre. - Viszont mi is szívesen látnánk egy győztes meccset az olaszok ellen. - mosolyogva néztem fel rá.

- Kint lesztek? - kérdi meglepetten, de mégis boldogan, amit nem értettem, hogy miért örül ennyire Landonak.

- Igen, kimegyünk. - már a kasszánál válaszoltam, mert útközben ideértünk.

A parkolóban elköszöntünk egymástól. Azelőtt az eddigi meccsekről beszéltünk. Ő sorokkal arrébb parkolt, de még így is láttam a hófehér Mercedesét.