Hey, Hannah ( Mason Mount ff. )

Part Twelve

Reggel, amikor felkeltem, egyedül voltam az ágyban. Gondolom, miután elaludtam Mason nem maradt itt. Megnéztem a telefonomon az időt, 09:35, 4 nem fogadott hívás, Landotól. Egyből vissza is hívtam.

- Jó reggelt! - szóltam bele a telefonba elsőnek.

- Jó reggelt hugi! Hogy vagy?

- Most keltem fel, szóval álmos vagyok. Veled mi a helyzet?

- Ma indulok haza. 18:00-kor landol a gépem Londonban. - tart egy kis szünetet - De amúgy, hogy telt az éjszaka Masonnél? - honnan tud róla?

- Honnan tudod, hogy nála vagyok?!

- Szerinted nem írt nekem? Na de majd beszélünk. Erről is meg arról is, már ha érted mire - itt félbeszakítottam.

- Igen , igen, értem. Szia!

- Sziaaa!

10 perc szenvedés után erőt vettem magamon, és a fürdő felé vettem az irányt. Masonnel ma még nem találkoztam szerencsére, mivel még hasonlatot se tudok mondani, arra amit a tükörben látok. Szörnyen néztem ki, nem is részletezem inkább, de hamar változtattam rajta. Reggeli rutinom elvégzése után, közel 45 perc múlva léptem ki a fürdőből. Egy fekete, rövid farmernadrág volt rajtam, egy szürke, nike pólóval. Érdekes kombó.

- Jó reggelt - hangomat hallva, Mason mosolyogva fordult meg a konyhapultnál, ahol éppen a reggelit készítette.

- Jó reggelt! Hogy aludtál? - közben vette ki a palacsintát a serpenyőből.

- Jól, és te?

- Én is jól. Egyébként, miután elaludtál, átmentem a szobámba. - rakta le elém a kész palacsintát - Hogy iszod a kávét?

- Tejjel és cukorral. - a köztünk lévő csendet én törtem meg - Amúgy, Lando gépe ma hatkor landol. - de ő csak bólogatott.

Egy ideje csak szótlanul ülünk a kanapén, és az instát lapozgattuk. Semmit nem tudtam kivenni az arcából, hogy mit érez, vagy hogy érez-e egyáltalán irántam valamit. Nagyjából egy hónapja ismerjük egymást, és nagyon jóban lettünk, de semmi több, mint barátság. Még.

- Kérsz valamit inni, vagy enni? - kicsit meg is ijedtem, amikor hirtelen, a semmiből szólalt meg.

- Vizet hozz, kérlek.

- Csak sima vizet?

- Uhum.

Amikor visszaért a pohár vízzel, szorosan mellém ült, és átkarolt. Én elvettem a vizet, majd ráhajtottam a fejem a vállára. Amikor realizáltam, hogy mit csináltam, a szemeim kikerekedtek, és a belőlem feltörekvő nevetést kellett visszatartanom. A cselekedetemen ő nem igazán lepődött meg, amin viszont én lepődtem meg, ugyanis lazán hajtotta a fejét az enyémre, és kezdte el simogatni a felkarom. Teljesen kirázott a hideg, ilyet még nem éreztem.

- Majd fél hatkor indulunk a reptérre, rendben?  - nem várta meg a válaszomat, nyomott egy puszit a fejemre, majd elindult a konyha felé.

Én nem bírtam tovább, írnom kellett valakinek, vagy elájulok.

hannahnorris
Lanso
LANDO
Osksosksox
Isteneeeeem
Nekosodwmkso

landonorris
Jézus, Hannah te ittál?
Mi történt?

hannahnorris
Nem ittam, csak
Jó inkább elmondom otthon

landonorris
🤦‍♂️🤦‍♂️🤦‍♂️