Hey, Hannah ( Mason Mount ff. )

Part Ten

Idő közben kiderült, hogy ez nem olyan házibuli, mint amilyenre számítottunk. A focisták se öltöztek ki, a kanapén fifáztak, de közben velünk is beszélgettek. Nagyon jó volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk. Próbáltam nem olyan feltűnően Masont bámulni egész este. George és Carmen is ittak egy - egy pohárral, ezért Mason felajánlotta nekik a vendégszobát. Lando és én a limonádén kívül semmit nem ittunk. Jack egy kicsit többet ivott egy-két pohárnál, és ez rendesen látszódott is rajta, amikor fordítva tartotta a gitárt a kezében. Rice, Chilwell és Mason is csak pár pohárral ittak. Mondhatom, hogy jól összehaverkodtunk a srácokkal.

Másnap Landoval válogattuk a képeket, amiket a Manchester United pályázatára adnék be. Végre eljött a várva várt idő, hogy a kedvenc csapatom fotósa lehessek. Igen, szeretem a száguldó cirkuszt, de egyáltalán nem biztosított a helyem a jövő évi szezonra. Henrik, aki a McLaren Unboxed videókat csinálja, az én munkámat is el tudná végezni. A legjobb képeket kell összeválogatni, és még így sem biztos, hogy engem választanak majd. A Magyar Nagydíj utáni nyári szünet folyamán értesítenek, hogy mizu, addig reménykedek.

- De ezek biztos jók lesznek?

- Persze, hogy jók, mindegyik tökéletes.

- Rendben, akkor elküldöm. - amikor beküldtem a képeket, csak idegesebb lettem - ELKÜLDTE ŐKET?

- Ne ordibálj már ember, ott a visszaigazoló email. Jézus.

- Ja, rendben.

- Kattos. - és még ki is nevet.

•••••

Vége a Magyar Nagydíjnak. Hamilton az első, Verstappen a második, Bottas a harmadik. Lando épp Perez előtt ért be negyediknek. Budapest szép hely, a szurkolók elképesztőek voltak, szóval nem volt rossz ez a hét.

Lando nem haza, hanem Carloshoz megy, Madridba egy-két napra, szóval lesz egyedül egy kis nyugtom. Leszálltam a géppel amikor rájöttem, hogy nincs házkulcsom. Landonál maradt. A fafej tesómnak ugyanis az volt az ötlete, hogy csak az egyiket vigyük, a másikat hagyjuk itthon. Carlos pedig vasárnap hívta meg Landot hozzájuk, így egyikünknek se jutott eszébe a kulcs. HÁT, HOGY AZ ANYÁMBA LEHETEK EKKORA SZERENCSÉTLEN? Egy kevés kellett ahhoz, hogy elsírjam magam a reptéren. A váróteremben foglaltam helyet, hogy felhívjam Landot, közben megpróbáltam megőrizni a hidegvérem.

- Lando bazdmeg, a lakáskulcs nálad maradt! - próbáltam minél halkabb lenni.

- Basszus, tényleg. Bocsánat. - nem vitte túlzásba.

- Te, én bemászok a telefonba, és szétcsaplak!

- Menj Bristolba.

- A kocsikulcs a házban van, egy, kettő, anyáék hazamentek Belgiumba, - igen, haza. Anya belga, apa brit - hogy tegyelek ki a kertbe madárijesztőnek! - már a sírás kerülgetett, amikor valaki felnevetett mögöttem. Mason az. Nem tudom, hogy most örüljek neki, vagy fussak ki a világból. - Le kell tennem, viszlát.

- Szia Hannah - ült le mellém. Ő is most érhetett haza a nyaralásból, amit a családjával töltött. - Mesélj mi történt. - karolt át. Az utóbbi másfél hétben elég sokat beszéltünk Masonnel telefonon keresztül, de mindig valami óriási nagy hülyeségről, sose volt egy normális témánk se, ami megerősíti, hogy csak barátként tekint rám, és ez nagyon fáj nekem, de így próbálom elengedni, mert ettől csak rosszabb lesz.

- Nem történt semmi, csak Lando megint felidegesített - kérlek, ne kérdezősködj tovább.

- Hűha, téged ilyen egyszerű felidegesíteni? Mit csinált? - nagyszerű. Nem húztam az idejét, gyorsan elmondtam a sztorit.

- Figyelj, ha úgy gondolod, alhatsz nálam. Van vendégszoba.

- Nem, Mason erre semmi szükség, nem akarok a terhedre lenni.

- Ne butáskodj Han, dehogy leszel a terhemre. - nehéz lesz így elengedni.

- Biztos? - biztosra akarok menni.

- Ha nem jössz, megsértődök! - emelte fel a mutató ujját fenyegetés képpen.