Hey, Hannah ( Mason Mount ff. )

Twenty-Two

Tökéletesre sikerült a szezon utolsó versenye. A McLaren megőrizte a konstruktőri harmadik helyet, ahogy Lando is az egyéniben. A világbajnokságot Lewis Hamilton nyerte, ezzel behúzta a nyolcadik világbajnoki címét. Büszke lehet a Mercedes csapata, mert ő az első, aki nyolc világbajnokságot nyert. Michael Schumacher nyert hetet, őt előzte meg.

Nagy volt az öröm vacsora közben is. Mindenki ivott minimum egy pohárral. Summer, és Sarah (Oliver és Savannah lánya, a kis unokahúgom), fent maradtak a hotelben, Daniellel, mert volt olyan kedves, és felajánlotta, hogy vigyázni fog rájuk. A vacsorára visszatérve, mindneki jól szórakozott. Lando ivott pár pohár pina coladat, én is ittam egy-két pohár tequilát. A szülők nem vitték túlzásba a borozást, Mason, pedig Mason. Ő mindenből is ivott egy pohárral, állítása szerint Lando helyett, és helyettem is ivott.

Este 10 körül értünk vissza a hotelbe. Mindketten szó szerint beestünk az ajtón, és nem voltunk a legjózanabbak, ezért még fetrengtünk a földön egy kicsit. Két perccel később, Mason már csukott szemmel feküdt a földön, ezért felé hajoltam.

- Élsz még? - kuncogtam. - Mason? - továbbra se reagált. Itt már nem mosolyogtam. - Mason! - már a légzését akartam ellenőrizni, mire beleordított a fülembe. - MASON TONY MOUNT, A JÓ ÉDES KURVA ANYÁDAT! - csaptam rá a mellkasára, de ő csak nevetett.

- Bocsánat!

- Nem vagy normális.

- De te így szeretsz. - kacsintott, majd magához húzott egy csókra. Miután elváltunk, az arcát simogattam, és fürkésztem a szemeimmel. - Mi az?

- Semmi, csak szeretlek. - ezt még sose mondtam neki, de tudta, hogy így van. Nem a legromantikusabb pillanatban sikerült ezt kinyögnöm. Gyakorlatilag a padlón feküdtünk, részegen.

- Én is szeretlek, Han.

Reggel arra keltem fel, hogy túlságosan világos van. Az éjszaka nem mentünk be a szobába, hanem a nappaliban aludtunk el a földön. Ha a lustaság fájna... Mason még aludt, de most kivételesen felébresztettem, mert ha tovább fekszik a padlón, akkor megfájdul a háta.

- Mason, Mason, Mason. Ébredj, ébredj, ébredj. - bökdöstem az arcát.

- Egyszer ébressz fel normálisan!

- Nem.

- És amúgy, hogy lesz a karácsony, és a szilveszterezés? - kérdezte a repülőn, a barátom.

- Nem tudom, Mason. Dobjunk fel egy érmét? Vagy kő, papír, ollózzunk?

- Szerintem bokszoljátok le! - hajolt előre Lando, mivel mögöttünk ült a gépen.

- Majd mindjárt én bokszollak le, ha nem mész vissza a helyedre, te betonkeverő arcú! - betonkeverő arcú... szép volt Hannah.

- Hogy beszélsz te velem? - megpöckölte a fejem, amire én válaszul a fejére csaptam. - Elmondalak anyának!

- Jól van, te taknyos.

- Milyen kedves testvér vagy! - nevetett Mason.

- Ne nevess! Tudod milyen idegesítő?

- Akkor nálam lesz a karácsony?

- Nálam, pedig a szilveszter.

- Megbeszéltük.

Sziasztok! Már nagyon a könyv végén járunk. Pár rész, és vége. Remélem, hogy mindenkinek tetszett eddig! 😊