Part Twenty

564 33 0
                                    

M A S O N M O U N T

Megint nem aludtam jól éjszaka. Rosszul érzem magam, amiért megbántottam Hannaht, pedig csak segíteni akartam neki. Azóta nem keresett, és aggódni kezdtem, hogy megutált. Mi van, ha tényleg megutált? Nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam. Fel kell hívnom. Tisztáznom kell ezt vele. Nem akarom elveszíteni, túlságosan szeretem.

Nyúltam volna a telefonomért, hogy felhívhassam Hant, de megelőzött.

- Jó reggelt Mason...Ugye nem ébresztettelek fel? - végre hallom azt, az elképesztően aranyos hangját.

- Neked is jó reggelt Hannah! Nem keltettél fel, pont hívni akartalak.

- Rendben..öhm..tudnánk találkozni? Lando ma nincs itthon, átjöhetsz, ha szeretnél...

- Hányra menjek?

- 12:00. Csinálok ebédet.

- Rendben, szia.

- Szia.

Imádom, amikor ilyen félénk, kurva aranyos. Sajnálom, hogy a napokban nem volt mellettem, de ezt csak magamnak köszönhetem, ha lehetne folyton vele lennék.

11:59-kor leparkoltam Han háza elé, majd elindultam az ajtó felé. Miután megnyomtam a csengőt, körülbelül 5 másodperc telt el, mire Han ajtót nyitott. Csodálatosan nézett ki, mint mindig. Egy babarózsaszín pulóver volt rajta, passzos, fekete nadrággal, amit biztos, hogy jobban szemügyre fogok venni később. A szemeiben látszódott, hogy fél, bár nem tudom, hogy mitől.

- Gyere ide. - mosolyogva tártam szét a karomat, hogy megöleljem. Amint a karjaim között tudtam a lányt, teljes melegség fogott el. Jó volt újra érezni, a vaníliás-barackos illatát. - Sajnálom, Han, én nem úgy gondoltam.. - motyogtam.

- Jó Mason, ezt felejtsük el, kérlek! - éreztem, hogy egyre erősebben szorít.

- Rendben.

- Csináltam makarónit! - mosolygott rám büszkén, amint kibújt a karjaim közül.

- Akkor, menjünk enni!

Miután befejeztük az ebédet, ami mellesleg isteni volt, felmentünk a szobájába. Színesebb látványra számítottam, de minden full fehér volt, de minden.

Az ágyon foglaltunk helyet, mert abban állapodtunk meg ebéd közben, hogy folytatjuk a Star Wars maratont, mivel valami miatt a feléig se jutottunk el múltkor.

- Mason, ha kérhetlek, most ne indulj be C-3PO-ra, oké?

- Én nem is indultam be! - vagyis, nem a robotra.

- Aha, persze. - nevetett. Imádom a nevetését, és, ha így folytatja, most se fogunk végezni a maratonnal.

Hey, Hannah ( Mason Mount ff. )Where stories live. Discover now