Hey, Hannah ( Mason Mount ff. )

Part Eighteen

Békésen aludtam Mason mellkasán, az ő keze, pedig a hátam közepén pihent. Minden nyugis volt, ameddig meg nem szólalt egy ébresztő. Ébresztő? De minek? Tuti Masoné, de akkor le is ütöm a gyereket, mert itt hajnalok hajnalán szól az ébresztője.

- Kapcsold már ki! - szólt rám.

- A TE TELEFONOD AZ, TE PACALARCÚ ÁLLAT! - ha felkeltenek, akkor kicsit hisztis vagyok.

- Jól van, nyugi már! - amikor kikapcsolta, felém fordult. - Amúgy te mindig ilyen hisztis vagy?

- Nem, csak téged tisztellek meg vele - vigyorogtam.

- Hát, akkor kapd be! Ó, várj csak! Tegnap este már megtetted - kacsintott, majd pimaszul mosolygott. Amint kimondta ezt a mondatot, hatalmas lendülettel kezdtem el csapkodni párnával, de ő csak nevetett.

Amikor hazaértem, az egész Team Quadrant a nappalinkban volt. Kicsit váratlanul ért a dolog, mert erről nekem nem szólt senki egy szót se.

- Sziasztok - köszöntem mind a hét személynek.

- Szia Hanna - jött a válasz.

- Az jutott eszünkbe, drága hugikám, - félek - hogy beléphetnél a Team Quadrantba. - ó igen, lehet nem lenne rossz ötlet, szegény Ria se lenne egyedül lány. Mondjuk már elég sokan lennénk a csapatban, lassan olyanok leszünk, mint a SideMen.

- Hannah, kérlek, ments meg! - Ria tette össze a kezeit.

- Rendben, benne vagyok.

- SideMen 2.0. - Steve és én egyre gondolunk.

- Van is ötletem a következő videóhoz! - kiáltott fel Niran.

- Na mondd! - nem tudtam, hogy mire számítsak.

- Két fős csapatok lesznek, és Anglia különböző pontjaiból, kocsival vissza kell jutni Londonba, de közben feladatokat kell megoldani.

Az ötlet mindenkinek tetszett, meg is beszéltük, hogy holnap után neki is fogunk. Megkértük Flot, és Ciscat, hogy valami jó kis feladatokat dobjanak össze nekünk, és jelöljék ki a kiindulópontokat.

Estére a srácok már hazamentek, és Landoval is elfogyasztottuk a vacsoránkat. A kanapén feküdtünk, és beszélgettünk... úgy mindenről.

- És, hogyan tovább? - kérdezte.

- Zak, még a Japán Nagydíjon hívott be az irodájába, és mondta, hogy jó munkát végeztem eddig, de a szerződésem idén lejár, és nem akarnak hosszabbítani. - Zak imádja Landot, és ez fordítva is így van. Nem azt mondom, hogy engem utált, mert jól kijöttünk, de tényleg felesleges voltam, szegény Henriknek alig volt munkája, így megértem, hogy miért nem akarnak velem hosszabbítani.

- De ne már baszki! Pedig nagyon jó fotós vagy!

- Csak nem fogok hiányozni?

- Miért nem jössz a futamokra?! - kezdett kicsit ideges lenni.

- Találnom kell más munkát. - nem kaptam választ, ezért elindultam a szobám felé.

Lezuhanyoztam, elvégeztem az esti rutinomat, és kiterültem az ágyon. Arccal lefelé, csak feküdtem, ameddig el nem kezdett csörögni a telefonom.

- Hello Honey!

- Új becenév?

- Igen, igen.

- Király - a hangomon hallatszódott, hogy nem volt kedvem, és Mason ismert már annyira, hogy tudja, valami nem oké.

- Mi a baj?

- Nem hosszabbítok a McLarennel.

- Micsoda? Miért nem?

- Nem akarnak..

- Sajnálom, Han... ha szeretnéd, intézek neked valamit, itt a Chelseanél.

- NEM! Mason, nem.

- Miért is ne?

- Megoldom egyedül. A McLarennel is ez volt, Lando megoldotta, aztán két évig volt munkám. - amiért mondjuk még mindig hálás vagyok neki.

- Hol akarsz fotózni? Sehol sincs már hely!

- Akkor csinálok mást!

- Máshoz nem nagyon értesz!

- Azt köszi, na jó éjszakát!

Csak fogtam az arcom. Nem hiszem el, hogy ezt gondolja rólam, hogy nem értek semmi máshoz. Ezen vesztünk össze. Ez nevetséges. Mondjuk, ha a Man Utd nem utasított volna vissza, nem lenne ezzel gondom.