Hey, Hannah ( Mason Mount ff. )

Part Six

Az első szabadedzésen nem sok minden történt, csak Mazepin forgott meg, amin már senki nem lepődik meg. Az lenne a csoda, ha megelőzné a csapattársát, Schumahert, vagy ahogy én hívom, Kicsi Schumit.

A paddockban még összefutottunk Russellel. Nagy valószínűséggel jövőre megkapja a rég megérdemelt Mercedes ülését, és Bottas majd az Alfa Romeónál folytatja, bár még semmi nem biztos. Amikor Carlos és Charles is csatlakoztak hozzánk, oldalra nézve láttam, hogy Lewis és Mason beszélgetnek, és egyre jobban közelednek. Hamilton nyerte az első szabadedzést, mellesleg a Chelsea a kedvenc foci csapata, szóval gondolom most jó kedvében van. A mellette sétáló személyről meg annyit, hogy nem kerestem tegnap óta. Nem mertem.

Tegnap este sokat gondolkodtam, hogy miért van az, hogyha Mason a közelemben van, vagy beszél hozzám, akkor zavarba jövök, és a legszívesebben eltűnnék onnan. Hát sokra nem jutottam, ezért utána néztem a neten, igen a neten, mivel nagyon nincs senkim akivel az ilyet meg tudnám beszélni. Anyát nem akartam ezzel zavarni, mert apával most valami üzleti úton vannak. Flo és Cisca, a két húgom. Nekik biztosan elmondom majd a fejleményeket, de csak később. Oliver a legidősebb ötünk közül, egyben a legérettebb, ráadásul a barátnőjével babát várnak, vele lenne a legokosabb döntés beszélni erről. Lando pedig... Lando. Egyébként az internet szerint tetszik nekem az illető. HAHA, hagyjuk már, 21 évesen egy barátom se volt soha, nem is tetszett senki, most meg összefutok valakivel a boltban és tetszene? Ezt tegyük el humorosba.

A két brit egyre jobban közeledett a kis csoportunk felé, de nem úgy néztek ki, mint akik hozzánk terveztek jönni. Carlos mindentudó mosollyal nézett rám, és a spanyolt ismerve ez sok jót nem jelent.

- Carlos, no lo intentes! (Meg ne próbáld) - figyelmeztettem spanyolul. Landoval ellentétben nekem jól megy.

- Lewis! - engem figyelmen kívül hagyva kiáltott oda a hétszeres világbajnoknak - Nem csatlakoztok hozzánk? - az utolsó szónál kicsit el is nevette magát. Én esküszöm, hogy megverem. - De megyünk. - jött a válasz.

Mielőtt ideértek volna, én észrevétlenül bújtam be Lando és George mögé. A srácok elbeszélgettek egymással a döntőről, és a szabadedzésről. Közben egyszer, kétszer Mason felé pillantottam, és ő is ugyan ezt tette. Nem tudom, hogy a többiek ebből mennyit vettek észre, de remélem nem sokat. A számomra kellemetlen helyzetből Michael Italiano, Daniel személyi edzője, és sajtósa mentett meg.

- Sziasztok! El kell rabolnom Hannaht, mert Thomas, Daniel fotósa nem érzi jól magát és hazament. - hadarta el.

- Máris megyek! Sziasztok! - gyors léptekkel hagytam ott a srácokat.

Daniel öltözőjében voltunk, ahol valami tiktokos kérdezz-feleleket kellett felvenni. Miután végeztünk kaptam egy üzenetet.

masonmount
Nekem még jössz egy kávézással ;)

Az üzenetet nem nyitottam meg. Oké, akkor válaszoljak most, vagy várjak még 5-10 percet? Szerintem várok.

hannahnorris
Holnap, a sprintquali után ráérsz?

Igazából 10 másodperc nem telt el mire válaszoltam, de ő ennél gyorsabb volt.

masonmount
Te késő délután akarsz kávézni?

hannahnorris
Elmehetünk sütizni is, ha neked az is jó

masonmount
Megbeszéltük ;)

Segítség nélkül, full vakon belementem egy találkába, az ország egyik legtehetségesebb focistájával. Semmi gond, nyugalom. Beszélnem kell valakivel erről, az már nem kérdés.

Lando a konyhában készítette el a vacsoránkat, amikor leültem elé az egyik bárszékre. Van kettő értelmes húgom, és egy értelmes bátyám, aki szeptemberben apa lesz, de én mégis a leggyerekesebb testvéremhez fordultam tanácsokért, aki szintén olyan vak a témában, mint én. Kicsit féltem is a reakciójától.

- Mizu hugi? - kérdezte, miközben öntött magának, és nekem is egy pohár tejet.

- Lehet, hogy tetszik nekem valaki - vigyorogva válaszoltam neki.

Nevetve vágta a pultra a tejes dobozt, amiért nem hibáztatom, fordított helyzetben én is ezt csináltam volna. Én az arcomat a kezeim közé tettem, és úgy nevettem Landon, mire ő az egyik kezét a szája elé tette, a másikkal a hasát fogta. Könnyes szemekkel nevettünk egymáson. - Ja, és holnap talákozok vele a sprintquali után. - mondtam neki, miután egy kicsit megnyugodtunk.

- Szegény srác, akarom mondani, ki a szerencsés? - törölte meg a szemét, még mindig nevetve.
- M...- itt egy kis nevetés tört ki belőlem - Mason Mount. - ettől, Lando a konyhapultra borult, és még hangosabban kezdtünk el  nevetni. Én mondtam, hogy tegyük el humorosba.