Hey, Hannah ( Mason Mount ff. )

Part Seven

A 17 körös sprinten Lando 5., míg Daniel 6. lett. Ez egy jó eredmény a csapattól, főleg Danieltől. Úgy néz ki, hogy kezdi megszokni a McLarent. Verstappen megelőzte Hamiltont, így a holland pole pozícióból indulhat a holnapi versenyen, viszont a másik Red Bull utolsó helyről indul, mivel megpörgött az autóval, szóval mondhatjuk, hogy a két Red Bull szendvicsbe fogta a mezőnyt. A sprint után pár képet gyorsan átküldtem a médiásoknak, hogy azért pár képet tudjanak kirakni a csapat közösségi oldalaira.

Már készen álltam a találkára. Egy egyszerű, fehér rövid ujjú pólót tűrtem be félig a világoskék farmernadrágomba. Fehér bokazokni volt a lábamon, amire rávettem a fehér nikemat. A sminkem ugyan az volt, mint a döntőnél, csak tusvonal nélkül. A hajammal nem csináltam semmit, kiengedve hagytam.

A Chelsea játékosa 17:30-ra jön értem, és az Ô Craquelin Patisserie-be fogunk menni. A helyet én választottam, mivel feminista és LGBTQ-barát cukrászda. Mason ezt nem tudja, de remélem nincs ellenére.

A nappali közepén járkáltam fel-alá 17:28-kor, Lando pedig jót szórakozott rajtam. - Ideges vagy a randid miatt? - nézett rám a kanapéról.

- Nem randi! - vágtam rá idegesen, de erre csak elvigyorodva húzta fel az egyik szemöldökét. - Nem úgy beszéltük meg szerintem... - sütöttem le a szemem. Mielőtt bármit is mondott volna, kopogtattak az ajtón, mire mi gyorsan egymásra néztünk. Kertes házban élünk, de még sincs a házunk előtt kerítésünk.

Lando felpattant a kanapéról és 3 másodperc alatt az ajtónál termett. Amikor kinyitotta az ajtót, üdvözölte a focistát, aki egy fél fejjel volt magasabb nála. - Szevasz tesó! - egyszerre szólaltak meg, egy gyors ököl pacsi közben, majd Mason folytatta. - Hannahért jöttem. - amint kimondta, egyből Lando mellé léptem, majd jól hátba veregettem, jelezve neki, hogy egy hülye beszólást se merjen kiejteni a száján.

Már a kocsi felé tartottunk, amikor Lando hangját halljuk a ház felől, amire mindketten hátra néztünk - Aztán nyolcra hozd haza! - az ablakból integetett mosolyogva. Én válaszul bemutattam neki, amit Mason nem látott szerencsére. Rám nézett, én meg bocsánatkérően néztem vissza rá, de csak nevetve legyintett.

Amikor a kocsihoz értünk kinyitotta előttem a hófehér Mercedes ajtaját. Micsoda úriember, ez tetszik. Amikor beültem, megcsapott egy eszméletvesztően jó illat. Gondolom Mason parfümje volt. Az ülések kényelmes bőrülések voltak, maga az autó automata váltós volt. Nem rossz, de azért nem egy McLaren. Beült mellém, majd beindította a Mercedest. Útközben nem szólt a zene, de ha lesz legközelebb, akkor ezen változtatni fogunk.

Amikor kiszálltunk az autóból a cukrászdánál, Mason hirtelen megállt, megnézte a zsebeit, majd benézett a kocsiba.

- Mit keresel?

- Nem hoztam maszkot. - Áhá, a maszk! Hát azt én se hoztam, de nem tudom, hogy ezzel megnyugtatnám-e, ezért inkább hallgatok. - A teraszra kell?

- Nem hiszem, de biztos jó ötlet a teraszon enni? - nem akartam címlapon lenni.

- Van más ötleted? - meg se várta a válaszom, de indult az egyik üres asztalhoz, ahol kihúzta nekem a széket. Tényleg nagyon kedves, ez meglep.

Sokat beszélgettünk a munkánkról, mutatott képet Summerről, az unokahúgáról. Nem is tudtam, hogy Mason valamelyik testvérének van gyereke.

- 19:50 van, haza kell vigyelek a tesódnak. - mosolygott, majd szólt a pincérnek, hogy fizetnénk.

- Kártya vagy készpénz? - kérdezte tőlünk, egy rövid, vörös hajú, piercinges lány, szivárványos maszkkal. Többször fogok ide járni.

- Kártya.

- Készpénz. - egyszerre válaszoltunk, de egyből egymásra néztünk. Na ettől féltem.

- Kártya lesz, én fizetek - szinte már fenyegetően mondta, hogy még azért se álljak le vele vitatkozni.

- Köszönöm, de igazán nem kellett volna.

- De igen.

Amikor kiszálltam volna a kocsiból, megint kinyitotta előttem az ajtót. Szerintem ezt sose unnám meg. Elkísért az ajtóig, de mielőtt bementem volna felé fordultam.

- Köszönöm ezt a délutánt - mosolyodtam el.

- Én is köszönöm - magához húzott egy ölelésre. Ez új, de én nem bánom. Olyan jól esett. Meg tudnám szokni.