Hey, Hannah ( Mason Mount ff. )

Part Sixteen

Kipihenten keltem fel, viszont egyedül, de ezúttal Mason velem aludt, csak hamarabb kelt fel. Boldogan nyújtózkodtam az ágyban, mire egy tányértörés csapta meg a fülem.

- BASSZA MEG - szerintem, még életemben nem keltem ki az ágyból ilyen gyorsan, mint most.

- Mi történt? - ahogy láttam, Mason eltört egy tányért. - Ja, hogy csak balfaszkodsz - nevettem fel. - Azért jól vagy? - indultam volna hozzá, hogy adjak neki egy ölelést, de megállított.

- Ne, ne, ne, ne mozdulj! Még a végén megvágod magad.

- Miért nem pihensz? Ma meccsed van.

- Nem vagyok fáradt. Amúgy szeretném, ha eljönnél a meccsre. Intézek neked jegyet.

- Ha szeretnéd, akkor elmegyek, de előtte hazamegyek.

•••••••••••

GÓL! Mason, Kai után betalál a kapuba, a második félidőben. Nagyon büszke voltam rá. 2:0 lett a végeredmény. Sophie-val, Kai barátnőjével az öltöző előtt vártuk a fiúkat. Sophie nagyon aranyos lány, ő volt az első, akinek úgy mutatkoztam be, mint Mason barátnője. Sokan méregettek minket, amíg várakoztunk, amit nem értettem.

- Ne aggódj, nem szokták meg. - fordult felém Sophie.

- Mit nem szoktak meg?

- Hogy egy 19-es, Mountos mezben várnak Masonre. Az előző barátnője, Chloe, nem szurkolt mezben, inkább magára gondolt. Még meg se várta, csak a parkolóban beszélgetett a barátaival, amíg Mason nem végzett. - nem lehetett valami támogató.

- Értem. - még nagyon nem akartam szidni a csajt, mert nem ismerem. Mason, ha úgy gondolja, akkor mesél róla.

Idő közben kezdtek kiszállingózni a játékosok az öltözőből. Kai és Sophie már haza is mentek, de a barátom sehol. 50 perc várakozás után, végre kilépett az öltözőből, az edzőjével együtt.

- Han, ő a főnököm, Thomas Tuchel. - mutatta be nekem az edzőjét.

- Hannah Norris - nyújtottam a kezem.

- Örvendek, Hannah - nagyon kedves volt ő is. - Mount, majd még beszélünk. Viszlát!

- Viszlát! - köszöntünk el egyszerre, majd Mason nyakába ugrottam.

- Nagyon ügyes voltál! - nyomtam egy gyors puszit a szájára.

- Köszönöm. - a derekamnál fogva terelt a kijárathoz - Amúgy többször hordhatnál kéket. Kiemeli a gyönyörű szemeidet. - mosolygott rám.

- Aww, köszi! Úgy lesz!

Amikor hazaértem Lando és Max, a konyhában vitatkoztak. Max kötényben mutogatott össze-vissza, a bátyám pedig egy vajazó késsel hadonászott. Édes Istenem, hova kerültem? Lando telefonja ki volt támasztva, gondolom most egy közös, főzős streamet tartott Maxszel. Nem akartam zavarni, ezért felindultam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopot, hogy egy kicsit szórakozzak a srácokon. Beléptem a streambe, és egyből elkezdtem trollkodni a chaten, mert persze jobb dolgom sincs, mint a bátyám idegein táncolni.