Feelings never change | l.h |

3.rész

-Szóval...Ramones?- kezdett bele szőke barátom, aki nagyban a szobámat tanulmányozta, majd rámutatott a falon lévő poszteremre.

-Igen. Mellesleg tetszik a pólód- kacsintottam rá, mivel a felsőjén az előbb említett punk zenekar logója virított.

-Nekem meg a lemezeid és a posztereid- mosolygott rám édesen.

Tovább tanulmányozta a falamon lévő zenekarokról a képket. Néha néha hümmögött, vagy csak kuncogott halkan vagy csak simán mosolygot, amitől meg tudtam őrülni. Mindig is imádtam a mosolyát. Hirtelen felémfordult és megszólalt

-Nem rossz Parker, nem rossz- mosolygott féloldalasan.

-Jaj Hemmings, mintha te nem ezeket hallgatnád- nevettem el magam.

-Na mindegy. Jó zenét hallgatsz és kész.

-Hát köszönöm- nevettem még mindig.

Odasétált hozzám, majd gyengéden megölelt. Természetesen visszaöleltem az este folyamán már Isten tudja hagyadjára. De nem érdekelt. Csak az a tudat, hogy nem a világ másik félén van hanem velem.

Szemeim lehunytam és csak élveztem a pillanatot. Reméltem sosem lesz vége. Nem akartuk elengedni a másikat. Csak álltunk csendben, egymás karjaiban. 

Aztán az előbbiekhez híven most is ő szakította meg ölelésünket. 

-Én most mennék zuhanyozni, de utána beszámolót kérek, hogy mi történt veled míg nem láttalak- mosolygott rám.

-Jó, de csak ha te is- kacsintottam rá. 

Míg Luke zuhanyzott én kiterültem az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Csak arra tudtam gondolni, hogy belsőleg alig változott, ugyanaz az idióta barátom maradt, mint akit annak idején megismertem. Viszont külsőleg nem ismertem volna meg, komolyan. Szőke haját régen oldalra simítva hordta, most pedig tökéletesen be van állítva. A szájában pedig a kis fekete fémkarika még vonzóbbá teszi mosolyát.

Jézusom Zelda te miről beszélsz! Térj már észhez! Nem szerethetsz bele megint! Nem, az nem következhet be újra! Luke úgysem tekint rád máshogy csak barátként és ez sosem volt és sosem lesz máshogy. Nem akarok megint szenvedni, azért mert látom, hogy Luke más lánnyal van együtt és nem velem. Valahogy el kell hesegetni ezeket az érzéseket. Lehet hogy nehéz lesz, de mindent megpróbálok, hogy ne tegyem tönkre ezzel a barátságunkat.

-Megérkeztem!- ugrott be Luke a szobába, mire kisebb szívrohamot kaptam.

-Azt hittem már soha nem jössz ki!- nevettem, mire ő is elmosolyodott. 

Nem bírtam ki, hogy végig ne mérjem. Egyszerű fekete boxert viselt egy szürke rövid ujjú pólóval. Waa miért néz ki ilyen jól?!

-Hát akkor én is gyorsan letusolok és már itt is vagyok.- mondtam, majd összeszedtem a pizsamám és a fürdőbe vonultam. 

Lemostam a sminkem, majd felfogtam a hajam egy elég béna lófarokba és gyorsan lefürödtem. Felkaptam a pizsamám, ami egy szürke rövid nadrágból és egy Guns N Roses-os pólóból állt. A szobámba lépve Luke éppen valami füzetet nézegetett és csak pár pillanattal később esett le, hogy melyik füzetem. Bakker, azt senkinek sem mutattam meg, neki meg pláne nem szabad megnézni. Igen, a rajzos füzetem volt az, amiben rengeteg rajz minket ábrázolt és a közös emlékeket és ha nem hülye akkor rájön, hogy az egész füzetbe szinte csak a mi vagyunk benne. Felhúzott szemöldökkel nézegette "műalkotásaim" és féltem, hogy mit fog reagálni erre az egészre.

-Luke?- mondtam halkan, mire csak felém fordult és ő is végigmért, ahogy én tettem nem is olyan rég.

-Ezeket te rajzoltad?- kérdezte, mire én csak lehajtottam a fejem, nem akartam a szemébe nézni.