Feelings never change | l.h |

9.rész

A napunk további része elég unalmasan telt. Csak a szobámba ültünk és lemezeket hallgattunk. 

Valamikor délután anyáék is hazajöttek és mondták, hogy este grillezünk a kertben. A délután további részében segítettünk elkészíteni a húst és a többi ételt a vacsorához. 

Apa beizzította a grillt, mi pedig kimentünk a kertbe. Az kerítésünk mellett volt a hintaágyunk,ezért Luke-al úgy döntöttünk, hogy elvonulunk kicsit. Beültünk a hintaágyba, elővette a fülhallgatóját és a telefonját, majd a füles egyik felét nekem nyújtotta, amit el is fogadtam. Vállára hajtottam a fejem, Luke pedig kiválasztotta a zenét, ami a Red Hot Chili Peppers lett. A fejét az enyémre hajtotta, a hintaágy pedig lassan libegett alattunk.

Az ég már pirosban pompázott a lemenő nap miatt. Luke halkan dúdolgatta vagy énekelte a dalokat, amihez néha én is csatlakoztam. 

Csak a turnén járt a fejem. Igaz, hogy Luke elmondott mindent, hogy hogy lesz és ne izguljak miatta. De akkor is ez nem olyan egyszerű. 

Gondolataimba merülve már félálomba voltam és teljesen kizártam a külvilágot. Hirtelen egy puha kéz ért arcomhoz, majd végigsimított rajta. Kicsit megugrottam, de tudtam, hogy szőke barátom az, így csak halvány mosolyra húztam a számat. 

-Hé, Zel. Kelj fel hercegnőm, kész van a vacsora- váltott át arcom puszilgatására.

Lassan kinyitottam a szemem, majd Luke-ra vigyorogtam és szorosan megöleltem.

-Ezt miért kaptam?- kérdezte meglepődötten.

-Csak úgy- válaszoltam egyszerűen és adtam egy nagy puszit az arcára.

Leültünk a kerti asztalhoz, ahol már szépen meg volt terítve és a vacsora is tálalva volt. Mint mindig a vacsora most is nagyon jó hangulatban telt, amíg fel nem hoztak egy témát.

-És Zelda drágám, a barátod, ugye nem fog elhagyni azért, mert Luke-al elmentek két hétre?- kérdezte Liz, mire én sikeresen félrenyeltem és köhögni keztem.- Ugye nem mondtam semmi rosszat?

-Nem Liz, dehogyis- nyugtattam meg egy apró mosollyal.- George nem úgy a barátom, csak nagyon jóba vagyunk.

-Oh, akkor megnyugodtam, hogy nem a barátod.- sóhajtott fel Liz és elnevette magát, mire én csak felhúztam az egyik szemöldököm. 

-Miért?- kérdeztem, mivel eléggé furcsálltam az előbbi kijelentését.

-Hát tudod....ömm...csak mert nem...nem akarjuk, hogy összetörjön a szived.- habozott Liz. Na jó én már semmit se értek, mindenki olyan furán viselkedik.

-Oh, értem. Hát köszönöm.

Vacsora után bepakoltunk a konyhába és a szüleink kiülltek a teraszra beszélgetni, mi pedig felmentünk a szobámba. 

-Én elmegyek zuhanyozni, sietek vissza- mosolygott Luke a bőrödjében matatva.

Bólintottam és viszonoztam mosolyát. 

Míg Luke zuhanyozott felhívtam George-ot, mivel elég rég nem láttam és nem is beszéltünk.

-Szia Zel.- üdvözölt a telefonba vidáman barátom.

-Szia Georgie- nevettem el magam, mivel utálja, ha így hívom.

-Ne már- nyöszörgött egy sort- Na mesélj mizu veled?

-Hát nagyjából semmi- húztam el egy kicsit az 'i' betűt.

-Na mondjad csak, itt van valami- kuncogott halkan.