Reggel arra keltem, mindenem elzsibbant. Lassan kinyitottam szemem, majd éreztem, hogy Luke erősen ölel magához, arcát pedig nyakamba fúrja. Ő még édesen szuszogott, így nem volt szívem felébreszteni. Telefonom után nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő. Ahogy felvillant a képernyő azonnal megláttam, hogy több üzenet is érkezett G-től. Muszáj volt elolvasnom, mivel eszméletlenül furdalt a kíváncsiság.
Szia Zelda ;) Tudtad, hogy Luke odavan a prostikért?! xx G
Szia drága Zelda :) Tudtad, hogy Luke-nak sosem volt hosszútávú kapcsolta? Mindegyik pár napig, max egy hétig tartott ;) Szerintem te szakíts vele! xx G
Az összes üzenet ugyanarról szólt. Minél hamarabb szakítsak Hemmo-val, Luke mennyire egy rohadék stb. Nem bírtam tovább, így visszaírtam neki.
Ki vagy te?
Pár perc múlva válaszolt is.
G. :)
Milyen kis humoros...Írtam neki újból.
És mi a francot akarsz tőlem G?
Gyorsan visszaírt.
Azt, hogy ne amellett a gyökér mellett legyél boldog. :)
Ez beteg....
És ismerlek valahonnan?
Megfogalmazódott bennem, hogy mi van ha tényleg valamelyik barátom vagy valaki, akit régóta ismerek.
Igen, ismersz :) Szeretnéd tudni ki vagyok?
Húzd még az agyam rohadék....
Igen, szeretném.
Akkor találkozzunk ma a hoteletek halljában. Várlak háromkor :) xx G
Ok...Lehet nem kellett volna írnom neki. Mi van, ha valami elmebeteg sorozatgyilkos?
Éreztem, ahogy egy kéz gyengéden végigsimít a hátamon.
-Jó reggelt!- pusziltam meg.
-Neked is! Mióta vagy fent?- kérdezte még kómásan.
-Nem tudom. Talán fél órája.
-Mi a baj?- simított végig az arcomon.
Gondolom észrevette, hogy sírtam. A francba biztos piros volt a szemem.
-Újabb üzenetek...És most visszaírtam neki.
-Mi???
-Muszáj volt. Tudnom kell, hogy ki ő.
-De Zelda, ezt akkor sem kellett volna.
-Jó igazad van.
-És jutottál valamire?
-Találkozok vele ma.
-Hogy mivan?
-Igen, ma háromkor találkozom vele.
Luke szemeiben aggodalom tükröződött, amit meg is tudok érteni. Egy olyan emberrel fogok találkozni, aki azt akarja, hogy elhagyjam életem szerelmét.
-Nem hagyom, hogy egyedül menj!- ült fel mellém Hemmo.
-Miért?
-Mert mi van ha bajod esik? Mondjuk rád támad? Nem bírnám elviselni, ha valami történne veled miattam!- hajtotta le a fejét.
Én csak elmosolyodtam azon, amit az előbb mondott. Hihetetlenül édes.
-Luke...- simítottam végig enyhén borostás arcán- Szeretlek!
-Én is, te vagy a legfontosabb a számomra.- adott egy apró puszit ajkaimra.- Ezért sem fogom hagyni, hogy egyedülj találkozz vele. Megyek veled.
Nem tudtam mit mondani. Túlzottan imádom. Megöleltem, amit ő egyből viszonzott.
-Na jó. Én kezdek éhes lenni. Mit szólnál valami reggelihez?- állt fel a kanapéról Luke.
-Benne vagyok!
Hemmo ismét felhívta a szoba szervízt, mint tegnap, majd megrendelte nekünk a reggelit.
Amíg ő telefonált, én elvonultam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Mikor kiléptem a kabinból, akkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem ruhát vinni. Na szuper! Magam köré tekerte a törülköző, ami nem kicsit rövidke volt.
Elterveztem, hogy gyorsan kiosonok, majd magamhoz veszem a ruháim, majd visszarohanok a fürdőbe. Kiléptem az ajtón, de pechemre Luke pont az ágyon ült, így felém kapta a tekintetét. Alaposan végigmért, mire a fejem teljesen vörössé változott és a padlót kezdtem vizsgálni. Hirtelen egy kéz nyúlt az állam alá, majd felemelte azt. Luke állt előttem egy apró mosollyal az arcán.
-Előttem ne legyél szégyenlős!- mondta halkan.
Csak aprót bólintottam, ő pedig lassan közeledni kezdett felém, míg ajkaink nem találtak egymásra.
-Szeretlek- mondtam, majd még nyomtam egy apró puszit a szájára.
Bőröndömhöz léptem, majd kiszedtem belőle a szükséges ruhadarabokat, majd visszavonultam a fürdőbe, ahol gyorsan magamra is kaptam őket.
Ahogy kimentem újra Luke-hoz, már a reggeli tálalva is volt. Gyorsan megettük, majd leültünk a kanapéra.
-Zel, majd pakolj össze, mert este indulunk tovább a következő állomásra.- törte meg a csendet szöszi.
-Rendben- bólintottam.
Pár pillanattal később rezegni kezdett a telefonom. Újabb üzenet.
Szia Zelda :) Már alig várom, hogy lássalak! Remélem nem felejtetted el, hogy háromkor találkozunk a hallban? Keress egy kék inget és bordó baseball sapkát viselő fiút! Az leszek én! :) xx G
Egyre jobban kezdtek félni. Mi van ha Luke-nak igaza van és valamit csinál velem? Azért örülök, hogy velem jön!
A nap további részében szinte csak ezen a titokzatos egyénen járt az eszem. Ki lehet ő?
Lassan és nehézkesen elérkezett a három óra. Luke összekulcsolta ujjainkat és elindultunk a hallba. Lent keresni kezdtem a kék ing és bordó sapka kombinációt. És akkor megláttam, de háttal állt nekem.
Szörnyen lassan megfordult, majd megláttam az arcát.
Szembe találtam magam G-vel.
YOU ARE READING
Feelings never change | l.h |
Fanfiction"A változást el kell fogadni, bármilyen nehéz is." Sokat mondták a szüleim miután el kellett költöznünk szeretett városunkból Sydney-ből a világ másik felére Liverpool-ba. Félreértés ne essék imádom ez a várost, de elszakított a számomra legfontosab...