Feelings never change | l.h |

22.rész

Szembe találtam magam G-vel.

A lélegzetem elállt és összeestem. Szemeimben könnyek gyűltek, majd zokogni kezdtem. Luke mellém térdelt, majd átkarolta a vállam és csitítani kezdett, de nem tudott segíteni. Teljesen összetörtem.

Ott állt előttem G, akit már majdnem a legjobb barátomnak tartottam. George hogy tehette?!

-Szia Zel!- állt meg előttem.

Nem bírtam felnézni rá. Arcom tenyereimbe temettem és sírógörcs lett úrrá rajtam. Hemmo még mindig védelmezően szorított magához.

-Meglepődtél igaz?- mondta gonoszan "barátom".

Éreztem, ahogy Luke elenged, majd feláll mellőlem.

-Mond te normális vagy? Hogy tehetted ezt vele? Amikor először láttalak, már akkor nem voltál szimpatikus, de a legjobb barátoddal ezt tetted? Mi az Isten bajod van neked ember?- kiabált Lucas.

-Inkább az a kérdés, hogy neked mi a bajod? Nagyon jól tudtad, hogy bejön nekem, de te érdekes módon ugyanakkor kezdtél érdeklődni Zelda iránt...Hmm nem furcsa? Vagy csak azért jársz vele, hogy ne velem legyen és féltékennyé tudj tenni?- nevetett G.

-Takarodj már a p*csába!- ordított Luke, mire én összerezzentem.- Mégis honnan a szarból veszed ezeket? Te teljesen beteg vagy!

-Én vagyok a beteg? Legalább én nem játszok a lányok szívével!

-Én sem játszok te idióta!

-Áh, nem? Akkor mit csinálsz Zeldával?

-B*szódj meg!- üvöltött Luke, majd megütötte George-ot.

George elesett, orra pedig vérzett. Felpattant a földről, majd hasba rúgta Luke-ot. Összeesett de nem adta fel. A két fiú összeverekedett, én pedig próbáltam szétszedni őket, de nem ment. Aztán pár ember a hallban segített nekem. Mind két fiú rám nézett, de nem értettem miért.

-Zelda mondj már valamit!- kiáltott rám George.

-Én..én.- kezdtem halkan- Takarodj innen George!- ordibáltam rá.

-Miért?- nézett rám értetlenül.

-Hogy miért? Ezt komolyan kérdezed? A legjobb barátom voltál, erre ezt teszed velem? És még meg is vered a barátom? Szerinted mégis miért?

-Jól van Zel. Akkor eltakarodom. De akkor soha többé nem látsz. Ja és ne gyere majd hozzám sírva, hogy ez a köcsög összetörte a szíved.

-Nyugodj meg nem fogok!

Bólintott, majd kiviharzott a hallból. Én Luke-hoz rohantam, aki teljesen le volt fehéredve és a hasát fogta.

Magához ölelt én pedig gondolkodás nélkül visszaöleltem.

-Jól vagy?- suttogta.

-Inkább te jól vagy?

-Hát nem igazán. De érted megérte.

Lassan elengedtem, majd tekintetünk találkozott. Közeledni kezdett arcával, míg ajkaink nem találkoztak. Gyengéden és lassan csókolt. Tökéletes volt.

-Szeretlek és soha de soha nem foglak elengedni!- nézett szemeimbe.

Nagy nehezen felballagtunk a szobánkba, ahol Luke azonnal levette a pólóját. Hasa lila-kék foltos volt. A mélyhűtőből kivettem a jeget, majd visszamentem barátomhoz, aki akkor már a kanapén feküdt. Óvatosan hasára tettem a jeget, mire ő felszisszent.

-Sajnálom...sajnálom- mondtam remegő hangon.

-Semmi baj.

Megfogtam kezét, majd adtam kézfejére egy apró puszit.

-Szeretlek- mondtam.

-Nálam nem jobban- mosolygott.- Rendben leszel miatta?

-Hát nehéz lesz, de valahogy feldolgozom.

Bólintott. Simogatni kezdtem arcát, mire ő csak lágyan mosolygott rám.

Mégis hogy szerethetek valakit ennyire?