Feelings never change | l.h |

17.rész

Csak feküdtünk csendben és élveztük egymás társaságát. Úgy éreztem minden tökéletes. Még mindig nem tudtam elhinni az előbb történteket.

Luke és Én.

Luke Hemmings és Zelda Parker.

Hát igen, még kicsit szokni kell ezt az egészet. Vagy legalábbis először felfogni, hogy együtt vagyunk.

-Nem megyünk lassan?- kérdezte halkan Luke.

-Mehetünk.

Nagy nehezen feltápászkodtunk a lepedőről, amit összehajtottunk és beleraktuk a piknik kosárba.

Luke összekulcsolta ujjainkat, majd visszaindultunk a hotelhez. Útközben sem szóltunk egymáshoz. Nem értem mi ütött belénk?! Máskor mindig szétröhögnénk az agyunk, most meg szinte a másikra sem nézünk.

Egy kis séta után már a hotelben is voltunk, ahol a recepciós fiatal lány kedvesen mosolygott ránk, majd odaadta a kulcsokat.

A szoba megtalálása most sem bizonyult könnyű feladatnak, de sikert arattunk.

Nem igazán vágytam másra csak egy forró zuhanyra és egy kiadós alvásra.

-Én elmegyek zuhanyozni- jelentettem ki.

Már indultam volna a fürdő felé, amikor Luke megfogta a csuklóm, visszarántott magához, majd egy gyengéd csókkal ajándékozott meg.

-Szeretlek- suttogta ajkaimra.

-Én is.

Hemmo elengedett, majd most már ténylegesen a fürdőbe vonultam. Meleg víz folyt végig rajtam és ezer kérdés fogalmazódott meg bennem.

Vajon meddig leszünk együtt? Luke örökre szeretni fog? Mi van, ha szakítunk? Akkor már semmi se lesz olyan mint régen! Oh csak ne utáljon meg, abba belehalnék.

Nem Zelda, nem! Nem gondolhatsz ilyenekre! Luke szeret téged és nem fogtok szakítani! Boldogok lesztek együtt!

Felvettem a pizsamám, majd kimentem barátomhoz, aki az ágyon ült és szokás szerint a telefonját bámulta. Nem vett észre, így a háta mögé osontam és átöleltem, majd egy puszit adtam arcára.

-Szia- suttogtam.

-Szia- mondta mosolyogva.-Megyek én is letusolok, és már itt is vagyok.

-Rendben.

Míg Luke fürdött, felhívtam George-ot. Néha néha kicsit behibbantam, amiken ő jót nevetett. Mondta, hogy örül nekünk és hogy sok boldogságot. Azért még házasok nem vagyunk! Csak pár szót váltottunk, mert mennie kellett. Komolyan szörnyen hiányzik!

-Megérkeztem!- ugrott be a szobába idióta barátom.

Elnevettem magam, mire csak felhúzta szemöldökét.

-Most min nevetsz?

-Rajtad! Olyan hibbant vagy.

-Hát, hogyha szeretsz, márpedig nagyon remélem, hogy igen, akkor el kell fogadnod, hogy nem vagyok teljesen normális.

-Ki mondta, hogy normális barátot akarok?- öleltem meg.

Visszaölelt, mire illata átjárta testem. Oh édes Istenem!

Befeküdtünk az ágyba, mire én rádőltem Hemmo mellkasára, ő pedig átkarolt.

-Nem tudod elhinni, hogy mennyire szeretlek- bújtam hozzá.

-De eltudom, mert én még jobban szeretlek.- csókolt meg.

Nem tudtam tovább nyitva tartani szemeim. Eljött értem az álommanó.

***

Reggel a nap vakító sugaraira keltem, amik átszűrődtek a függönyön. Luke még édesen szuszogott mellettem. Szőke haja össze-vissza állt, szája résnyire nyitva. Nem bírtam ki, így adtam egy apró puszit ajkaira, mire ébredezni kezdett. Lassan kinyitotta gyönyörű kék szemeit, majd elmosolyodott.

-Jó reggelt szerelmem!- csókolt meg.

-Neked is!

Nagy nehezen kikeltünk az ágyból és felöltöztünk. Átmentünk a fiúk szobájába, akik éppen kiabáltak egymással.

-Calum Hood, azonnal add vissza a banánom!- ordított Ash.

Mi csak nevettünk rajta, majd Cal fogta a gyümölcsöt és kidobta az ablakon. Na itt volt az a pillanat, amikor már mindenkinek a könnye folyt a röhögéstől, de Ashton csak durcizott.

-Oh nézzétek a kis szerelmes párt!- "olvadozott" Hood.

Én csak elpirultam, Luke pedig kicsit megszorította kezem.

-Olyan édesek vagytok!- ugrándozott a göndörke, mint egy tinilány.

Hibbant!

-Srácok, ma szabadnapunk van!- kiáltott fel Mikey.

-Akkor mit csináljunk?- kérdeztem.

-Menjünk le a medencéhez!- ordította el magát a négy fiú.

-Akkor 10 perc múlva a recepciónál!- mondta Ash.

Lukey-val visszamentünk a szobánkba, majd kutatni kezdtem a fürdőruhám után. Kiszedtem a táskámból, majd bementem a fürdőbe és magamra kaptam.

Mikor visszaértem barátom már kész is volt. Rám nézett, majd elmosolyodott.

-Gyönyörű vagy!- jött oda hozzám és megcsókolt.

-Köszönöm.

-Az ott mi?- húzta fel a szemöldökét.

-Mi mi?

Végigsimított az oldalamon, majd beugrott mire gondol. A tetkóm. Igen van tetkóm, bármilyen meglepő. Méghozzá a négy Beatle feje fekete fehérben pop-art beütéssel, de nem olyan gigantikus, hogy mindenki lássa. Inkább olyan "csak nekem szól" dolog.

-Ja, az csak a tetkóm- legyintettem.

-És mégis mióta van meg?

-Hát, nem tudom, talán pár hónapja. Zavar?

-Dehogyis! Tetszik, nagyon is! Csak nem gondoltam volna.

-Értem.

Elmosolyogtam, majd lágyan megcsókoltam.

-Szeretlek- súgta ajkaimra.

-Én is.

A medence felé indultunk, ahol a többi fiú várt ránk. Ők már javában a vízben ugráltak. Nem sokkal később Luke is csatlakozott hozzájuk. Én kint maradtam a parton és zenét hallgattam. Egyszer csak azt éreztem, hogy eltűnt a nap, hiszem valaki kitakarta. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, majd az illetőre néztem.

-Szia Zelda! Rég nem láttalak.

Uramisten! Ne ne ne! Ugye ez most valami rossz álom!