Feelings never change | l.h |

5.rész

Vacsora után a szobám fe vettük az irányt. Mindketten szerettünk volna zenét hallgatni, ezért úgy döntöttünk, hogy választunk egy bakelit lemezt. A nyertes a Rolling Stones lett, mivel kisebb korunkba sokat hallgattunk, így rengeted szép emlék kötődik hozzá. 

A Start me up-ot énekeltük, nem kis beleéléssel. Közben pedig nem maradhatott el a csodás táncunk sem. Tánc közben Luke össze-vissza pörgetett, de az egyiknél résznél kissé rosszul jött ki a pörgetése és túl közel húzott magához. Tekintetünk találkozott, így bele tudtam nézni gyönyörű kék szemeibe. Szemei az ajkaimra tévedtek, majd közeledni kezdett felém. Én csak sokkolódva álltam és vadul dobott a szívem.

-Luke...- suttogtam.

Meleg leheletét éreztem meg ajkaimon, a szívem már majdnem kiugrott a hejéről. Már majdnem megcsókolt, amikor... megcsörrent a telefonja. Gyorsan elhúzódott tőlem és felvette. Én még mindig csak álltam egy helybe és bámultam a semmibe magam elé. Most komolyan meg akart csókolni?! 

Úgy döntöttem, hogy amíg ő telefonál, én gyorsan lezuhanyzok. A fürdőbe vonultam a pizsamámmal a kezemben. Elvégeztem a szokásos esti dolgokat: fogmosás, smink lemosás stb. Majd beálltam a zuhanykabinba, ahol megendegtem a vizet. A víz, mint mindig most isjó meleg volt, ami jól esett bőrőmnek. Csak az előbb történtekre tudtam gondolni. Most Luke komolyan meg akart csókolni vagy csak álmodtam az egészet? Vagy talán csak talán a pillanat heve? Vagy elvarázsolta egy gonosz varázsló? Na jó nem az utóbbi az biztos... De akkor is.. Mi van ha nem csörren meg a telefonja és megcsókol? Lehet ez tönkretette volna a barátságunk, amit én mindennél jobban becsülök és semmi pénzért nem adnám. De ugyanakkor mindig is féltem attól, hogyha esetleg összejövünk és szakítunk, akkor már soha többé nem lehet olyan viszonyunk, amilyet sikerült kiépítenünk. 

Nem tudom mióta áztattam magam, de nem is érdekelt. Mindig tudtam a zuhany alatt gondolkodni és most volt rá nyomós okom is. Mindegy valahogy akkor is ki kell törölnöm Luke Hemmings-et a szerelmi életemből, különben megőrülök.

Kiszálltam a víz alól, majd megtörülkőztem és felvettem a pizsamám. Lassú és óvatos léptekkel indultam el a szobám felé. Mikor beléptem Luke az ágyamon ült már pizsamába és bámult maga elé. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd leültem mellé az ágyra. Pár percig csendben néztünk magunk elé és a végén ő törte meg a csendet. 

-Zel, figyelj ne haragudj az előbbiért, csak elragadtattam magam és elvesztettem a fejem- nézett rám, de most kék szemei tele voltak szomorúsággal és megbánással. 

-Semmi baj. Szerintem felejtsük el, nem jelentett semmit.- hazudtam, de tudtam, hogy neki nem jelentett semmi és akkor sem jelentett volna, ha tényleg megcsókol.- Tekintsük meg nem történtnek.

-Rendben- tekintetünk ismét egybeforrt, viszont még mindig szomorúság lakozott szemében, nem értem miért.

Luke felállt mellőlem majd kezeit nyújtotta nekem, amiket elfogadtam. Magához húzott egy gyengéd ölelésre. Illata mint mindig most is rabjává tett. Hogy fogok én kiábrándulni ebből a fiúból?!

-Mit szólnál, ha kiüllnénk az erkélyre nézni a csillagokat?- kérdezte félénken.

-Benne vagyok- mosolyogtam rá.

Bőröndjében kezdett kutatni, mire én megláttam az egyik fekete pulcsiját az ágyon és egy hirtelen ötlettől vezérelve magamra vettem a ruhadarabot. A táskájából ő is kivett egyet, majd gyorsan felvette és felémfordult. Szemei kicsit kikerekedtek, majd mosolyra húzta a száját. 

-Jól állnak a ruháim- vigyorgott rám édesen, mire én sikeresen elpirultam. 

Magamhoz vettem puha, meleg plédem és kimentünk az erkélyre. Mivel csak egy napozóágyam volt, ezért Luke feküdt le előbb, majd követtem őt és szorosan magához húzott. A fejemet mellkasán pihentettem. A fejem mellé helyeztem az egyik kezem és simogatni kezdtem szőke barátom. Derekamon pihentette egyik tenyerét, amitől a lepkék újra életrekeltek a hasamban. A szabad kezével ránk terítette a plédet. 

-Ez így annyira jó- szólalt meg hirtelen halkan.

-Szerintem is.- mondtam majd még jobban hozzábújtam, amennyire csak lehetett. 

Pulcsijának illata átjárta egész testem, amitől kicsit megborzongtam. Egyszerűen nem tudtam betelni ezzel a fiúval. 

-Zelda, nézd hullócsillag! Kívánj valamit!

-Te is!

Nem nehéz kitalálni, mit kívánhattam. Mit nem adnék azért, hogy egyszer ezt a fiút csókolhassam egész nap, hogy összekulcsolja ujjainkat, hogy minden reggel a mosolygós arcával találjam szembe magam, hogy mindenki tudta, hogy ő csak engem szeret. Igen, ez az ami valószínüleg nem fog bekövetkezni, hiába kértem ezt a hullócsillagtól.

-Kívántál valamit?- kérdezte aztán több perc csend után.

-Igen. Te?

-Igen. Remélem valóra válik a kívánságod- mosolygott.

-Én is remélem, hogy a tied is.

Még beszéltünk pár szót, de az álmosság kezdett eluralkodni rajtam. A derekamat simogatta lassan és gyengéden, majd lehunytam a szemem és elaludtam.