Feelings never change | l.h |

11.rész

Elérkezett az indulás napja.  Reggel a  a telefonom ébresztőjére keltem. Mellettem Luke csak nyöszörgött egyet és a párnájába temette arcát. Én sem voltam teljesen magamnál, de próbáltam felkelni. De előbb jött a nehezebb feladat: felkelteni szőke barátom.

-Luke...- simítottam végig karján, de nem mozdult.- Hé kelj fel, nemsokára megyünk.

Tovább simogattam karját, míg el nem kezdett morcogni.

-Aludni akarok.- nyávogott.

-Majd alszol a buszon, na gyerünk kelj fel Csipkerózsika.

-Nem vagyok Csipkerózsika.- emelte rám álmos tekintetét és nagy nehezen felült az ágyon.

-Jó reggelt.- mosolyogtam rá, majd adtam neki egy puszit.

-Neked is.- ásított egy nagyot.

Felpattantam az ágyról, majd összeszedtem az aznapi ruhám, ami egy fekete farmer rövidnadrágból és egy bordó Ramones-os pólóból állt. A fürdőbe gyorsan felöltöztem és kisminkeltem magam. Visszaérve Luke is kész volt már. Rámmosolygott én pedig viszonoztam gesztusát. 

Ödaugráltam hozzá és szorosan megöleltem. Ő derekam köré fonta karjait, én pedig az enyéimet a nyaka köré. Mélyen beszívtam édes illatát, ami mint mindig most is a rabjává tett. 

-Gyerekek, gyertek reggelizni- állt meg az ajtóban Liz, mire mi szétrebbentünk- Jaj, ugye nem zavartam meg semmit?

Erre csak mindketten megráztuk a fejünket és a konya felé indultunk.

-Jó reggelt mindenkinek- mondtuk egyszerre Hemmo-val.

-Nektek is.- mosolyogtak vissza ránk anyáék.

Gyorsan megreggeliztünk, majd az órára ránézve láttuk, hogy mindjárt itt lesz a busz. Felszaladtunk a szobámba és még utoljára ellenőriztük, hogy biztosan mindent eltettünk. Nehezen lecipeltük a két bőröndöt és búcsúzkodni kezdtünk anyáéktól. 

Pár perc múlva Luke telefonja csörgött, így gondoltuk, hogy megjöttek a fiúk. Felkaptuk a cipőnket  és a bőröndöket és a buszhoz indultunk, ami már a ház előtt parkolt.

-Sziasztok- kiáltott Luke a fiúknak.

-Hello- köszöntek kórusban. 

-Hé Zel, ugye még emlékszel Michael-re és Calum-ra?- mutatott a két barátjára.

-Persze. Sziasztok srácok- öleltem meg őket.

-Szia Ashton vagyok- vigyorgott a göndör hajú, majd megölelt.

-Szia én meg Zelda- mosolyogtam vissza rá. 

-Na jól van, indulhatunk?- csapta össze a kezet Luke.

-Aha- mondtuk egyszerre.

Felszálltunk a buszra, szőke barátom pedig körbevezett.

-Nos, mivel csak négy ágy van, ezért dönthetsz, hogy velem alszol vagy kint a kanapén?- vigyorgott pimaszul.

-Hát nem is tudom...-játszottam meg magam.

-Akkor kanapé?- nevette el magát.

Szóval eldőlt, hogy együtt alszunk. Lepakoltam, majd mindketten kimentünk a fiúkhoz. Ashton egy banánt puszilgatott (?), Mikey pizzát evett, Calum pedig táncolt. Hát ok...Jó heteknek nézünk elébe.

Már elég régóta beszélgettünk, amikor mindenki unatkozni kezdett. Calum-nek ötlete támadt.

-Akartok felelsz vagy merszezni?