Feelings never change | l.h |

4.rész

Egész este csak beszélgettünk, be nem állt a szánk. Csak úgy dőltek belőlünk a szavak. Visszaemlékeztünk a legszebb közös emlékeinre, meséltünk a másiknak, hogy mi történt velünk a költözés után. Önfeledt nevetésünket töltötte be a szoba. Olyan reggeli fél hatra sikerült elaludnunk, de akkor már mindketten hulla fáradtak voltunk.

Reggel a nap vakító fényére keltem. Lassan kinyitottam a szemem és csak akkor vettem észre, hogy valaki hátulról ölel magához szorosan, akárcsak egy püssállatot. Nem akartam felébreszteni, szóval lassan és óvatosan felé fordultam, de az öleléséből nem engedett. Luke még mélyen aludt, úgyhogy szerencsémre nem keltettem fel. Halk szuszogását halgattam, ami édesebbé tette alvó arcát. Fogalmam sincs meddig bámulhattam, de elkezdett ébredezni, úgyhogy gyorsan becsuktam a szemem és úgy tettem mintha aludnék, mivel nem akartam, hogy hülyének nézzen mert azt figyelem, hogy hogyan alszik. Ásított egyet, majd megsimogatta arcom mire én "ébredezni kezdtem".

-Jó reggel!- mondta reggeli hangján, amitől kirázott a hideg. Még mindig engem ölelt és nem is nagyon akart elengedni.

-Neked is jó reggelt!- mosolyogtam rá.

-Hány óra van?

-14:30- néztem a falon lévő órámra.

-Mit szeretnél csinálni ma?- kérdezte izgatottan

-Hát lenne pár jó ötletem- vigyorogtam rá.

-Na és mi lenne az?

-Az legyen meglepetés, de készülj mert nemsokára indulunk- kacsintottam rá, majd felálltam az ágyról és egy nagyon nyújtózkodtam. Luke tekintetét éreztem magamon minden pillanatba. Kiválasztottam a ruhám, ami egy fekete farmerból és egy egyszerű fehér rövid ujjú pólóból állt. A fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol gyorsan fogat mostam, megfésültem a hajam, majd szokás szerint ki is vasaltam. Felraktam magamra egy kis sminket, majd felkaptam magamra ruháim és visszamentem a szobámba, ahol Luke az ágyam szélén ült és a telefonját nyomkodta. De már fel is öltözött. Egyszerű fekete farmert viselt, aminek a térd része ki volt szakadva és egy szürke Nirvana-s pólót.

-Indulhatunk?- kérdeztem, mire felnézett a telefonjából és végignézett rajtam

-Persze.

Bedobáltam a táskámba a telefonom, a pénztárcám, az irataim, a lakáskulcsot és a napszemüvegem.  A nappali felé vettük az irányt, ahol anyáék beszégettek. 

-Jó reggelt! Azt hittük sosem keltek fel- mondta mosolyogva anya, majd adott egy puszit az arcomra.

-Anya, mi elmennénk sétálni- mondtam neki, majd bólintott egyet

-Jó, de vacsorára mindenképp gyertek haza!

-Rendben, akkor indulunk is.

Gyorsan elköszöntünk és felvettük a cipőnket, ami nekem egy fekete Vans cipőt, neki pedig egy ugyanilyen színű Converse-t jelentett. 

-Hölgyem- nyújtotta a kezét Luke, hogy karoljak bele, ami el is fogadtam.

-Köszönöm Mr Hemmings- játszottam az úrihölgyet

-Oh ez csak természetes Ms Parker- próbálta előkelően mondani, de nem sikerült és mindketten elnevettük magunkat.

Egymásba karolva indultunk neki Liverpool utcáinak. Imádtam sétálni, de most hogy Luke is velem volt még jobban éreztem magam. 

-Elárulod végre, hogy hová megyünk?- nézett rám izgatottan

-Nem, de 10 perc és kiderül- mosolyogtam rá, mire megrázta a fejét.