Feelings never change | l.h |

13.rész

A koncert fantasztikus hangulatban telt, de utána már mindenki hulla fáradt volt, úgyhogy aludni mentünk. 

Másnapra a fiúk szabadnapot kaptak, így mindegyikünk boldog volt. Miután felkeltük és elkészültünk a fiú átjöttek a mi szobánkba. Én az ágyon ültem és olvastam, mikor valaki mellém állt.

-Mi jót olvasol?- kérdezte Calum.

-Trónok harca- mutattam meg a könyvem.

-Sok embertől hallottam, hogy jó a könyv, de hogy őszinte legyen még a sorozatot se láttam.

-Én mindkettőt imádom. Láttam az összes részt, nem is egyszer!

-Mi már régóta meg akarjuk nézni, vagy legalább elkezdeni- folytatta Ash.

-Hát ha szeretnétek nézhetünk pár részt. Rajta van a pendrive-omon mind a négy évad.

-Komolyan?! Uuu akkor megvan a mai program- ujjongott a göndörke.

Elkezdtem kutatni a táskámban a pendrive után, mire nagy nehezen megtaláltam. A fiúk gyorsan összeeszkábáltak valamit, hogy a tévén tudjuk nézni, majd mindenki elfoglalta a helyét. Luke és én az ágytámlának dőlve ültünk, ő pedig átkarolta a vállam (ez már ilyen rutinos nálunk?!) Ashton mellettem feküdt hason, Calum a földön törökülésben, Mikey pedig egy darabig Ash hátán feküdt, majd ő is lemászott az ágyról Cal-hoz. 

Mind a négy srác csillogó szemekkel figyelte az eseményeket.

***

-Ez mi a franc volt?! Most komolyan leöntötte megolvasztott arannyal?! Mondjuk megérdemelte, de akkor is!- ámulkodott Ash. 

-Ohh, hidd el lesznek még durvábbak is!- vigyorogtam gonoszan.

A fiúk egyszerűen nem tudták abbahagyni a részek nézését, annyira hogy még pisilni se nagyon akartak kimenni. 

Néha még össze is vitatkoztak, vagy csak megbeszélték az eseményeket. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak rajtuk. Lököttek. 

Megnéztünk vagy tizenöt részt, de ők folytatni akarták, csak sikeresen elment vele egy teljes napunk. 

-Nehogy most merd kikapcsolni Zelda- kiáltott rám Michael.

-De srácok ne már! Megnéztünk több mint egy évadot! Majd valamikor folytatjuk!

-Jó jó- morcogott Ashton.

Szétszerelték a tévét, majd visszaadták a pendrive-ot, ezután visszamentek a saját szobájukba.

-Nagyon bírnak téged- törte meg közöttünk a csendet Luke.

-Én is őket. Na és te már nem is bírsz?- bigyesztettem le alsó ajkam.

Elnevette magát, majd közelebb sétált hozzám.

-Én mindig is imádtalak, te idióta- ölelt meg.

-Én sokkal jobban- öleltem vissza.

Elrohantam lefürödni és felvettem a pizsamám, majd utánam Hemmo is így tett. Miután már mindketten esti cuccban voltunk egymással szemben ültünk az ágyon. 

-Remélem nem bántad meg, hogy eljöttél velünk- szólalt meg a nagy csend után Luke.

-Egyáltalán nem. Köszönöm, hogy magaddal hoztál- mosolyogtam rá.

-Amúgy ne haragudj a múltkori miatt. A fiúk csap szeretnek ilyenekkel szivatni, meg viccelődni.

-Semmi baj, nem ők az elsők, akik azt mondták, hogy olyan mintha járnánk- opsz, ezt nem kellett volna!