Feelings never change | l.h |

8.rész

Reggel a nap szokás szerint a szemembe tűzött, így sikeresen fel is ébresztett. Luke még édesen szuszogott mellettem. Csak néztem nyugodt szőke barátom, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egyik kezemmel óvatosan simogatni kezdtem arcát. Nem sokkal később ébredezni kezdett, de a szemét még nem nyitotta ki, én pedig elvettem a kezem arcáról.

-Még egy kicsit- tett úgy mint egy óvódás és közelebb húzott magához.

Csak kuncogni tudtam az előbbi kijelentésére és teljesítettem amit kért. Lassan és óvatosan simogattam arcát, míg ő csak mosolygott és kinyotta gyönyörű kék szemei. 

-Jó reggelt- mondtam és adtam neki egy puszit.

-Hm, neked is- hangja még elég fáradt volt.

Lassan sikerült felkelnünk és lemennünk reggelizni. Különös képpen senkit nem találtunk a házban. A konyhapulton volt egy papír, amit anya írt, amiben megnyugatott minket, hogy csak elmentek sétálgatni és bevásárolni négyen. 

Bekapcsoltam a rádiót és elkezdtünk reggelit csinálni magunknak.

-Mit szeretnél enni?- kérdeztem a hűtőbe kutatva.

-Hát esetleg palacsinta?- vigyorgott mint egy 5 éves.

-Rendben, te csináld meg a kávét.

Kivettem a hűtőből a hozzávalókat és nekiláttam a palacsintának. Luke végig ott topogott mellettem és nyávogott, hogy mindjárt éhen hal. 

A rádióban hirtelen felcsendült az I got my mind set on you, mire én táncolni és ordítani kezdtem a szöveget. Luke csak nevetni kezdett, majd ő is csatlakozott az énekléshez és együtt üvöltöttük a dalt. A végén már mindketten sírva röhögtünk a másikon és persze saját magunkon is. A összes palacsinta is elkészült, mire véget ért a dal. 

Elővettem különböző lekvárokat és persze a Nutellát, hogy mindketten azzal töltsük meg a palacsintát, amivel akarjuk. Bevonultunk a nappaliba és leültünk egymás mellé a kanapéra, majd bekapcsoltam a tévét. Spongyabob maraton volt az egyik adón ezért eldöntöttük, hogy azt nézzük.

Már nem tudom hanyadjára énekeltük a főcímdalt és hanyadjára nevettünk fel hangosan, de mindketten imádtunk a másikkal hülyülni, nevetni vagy egyszerűen csak egymással lenni.

-Olyanok vagyunk, mint Spongyabob és Patrik- vigyorgott rám csillogó szemekkel Luke.

-Miért?- kuncogtam.

-Mivel ők is olyan elválaszthatatlan legjobb barátok, mint mi. 

-Igen, azok.- mosolyogtam- De akkor én vagyok Patrik.

-Tényleg, hasonlít is rád.- röhögött ki szőke barátom- De mindegy, mert én úgyis Spongyabob akarok lenni.

-Akkor Spongyabob és Patrik?- nyújtottam felé a kezem.

-Igen- nevette el magát és megrázta a kezem. 

Még megnéztünk pár részt, majd az edényeket betettük a mosogatógépbe és felmentünk a szobámba. Összeszedtem a mai ruhám, ami egy sötétkék farmer rövidnagrágból és egy szürke Nirvana-s pólóból állt.

Elmentem a fürdőbe rendbe hozni magam. Fogat mostam, sminkeltem, majd felöltöztem és visszaindultam a szobámba, de maghallottam, hogy Luke valakivel veszekszik, miközben telefonál.

-Megbeszéltétek vele, biztosan? És igent is mondott?- kérdezte kissé ingerülten Luke.- Ajj, ne szerencsétlenkedjetek már fiúk. Holnap száll le a gépetek és még nincs letisztázva, amit kértem.

-Nyugi van, haver. Mindent elintézünk.- mondta valaki a vonal másik végéről. Akkor ezek szerint Skype-on beszéltek.

-Már hogy lehetnék nyugodt, mikor holnapután indulunk egy két hetes túrnéra és még nem kérdeztétek meg, hogy Zelda jöhet-e.

-Tuti jöhet, ne görcsölj már ennyit. Nem értem, miért ne jöhetne, vagy ezen mit kell megkérdezni.-válaszolt most egy másik hang.

-Hát azért, mert addig direkt nem akartam megkérdezni tőle, hogy akar-e valünk jönni. De mostmár nem érdekel, hogy elintéztétek-e vagy sem, Zelda akkor is velünk jön.- jelentette ki határozottan Luke.

-Hát te tudod haver, de mi most lépünk. Hello- köszöntek el a fiúk egyszerre.

-Sziasztok.

Miután Luke letette én beléptem a szobába, és úgy tettem, mint aki nem tud semmit. Szőke barátom végigmért, majd halvány mosolyra húzta a száját.

-Mi az?

-Csinos vagy- mondta egyszerűen, mire arcom nem kicsit piros lett.

-Há köszönöm. Te sem nézel ki rosszul- kacsintottam rá.

-Oh milyen kis édes vagy- mondta, majd odalépett hozzám és megcsipkedte az arcom.

-Áu, te idióta- nevettem el magam.

-Kérdezhetek valamit?- váltott komoly stílusra.

-Persze, mondd.

-Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám, hogy holnapután egy kéthetes Angliai turnéra kell mennem.

-Hát remélném, hogy csak viccelsz.- próbátam, úgy tenni, mintha az előbbi beszélgetést nem hallottam volna.

-Várj, még nem fejeztem be. Szóval egy két hetes Angliai turné nem érne semmit, ha Spongyabob nem vinné magával Patrikot. 

-Várj, mi?

-Szóval kedves Csillag Patrik, eljönnél velem a turnéra?

-Igen, igen, igen, igen- ugrottam a nyakába és össze vissza puszilgattam az arcát.

-Jólvan, jólvan és is szeretlek meg minden, de azért ne ölj meg.- nevetett ki.

-Annyira imádlak- vigyorogtam, mint egy idióta, majd még egy nagy puszit nyomtam az arcára.

-Nálam jobban nem- nyújtotta rám a nyelvét, de ő is csak mosolyogni tudott.