Feelings never change | l.h |

12.rész

A szállás már kívülről is gyönyörű volt, de mikor beértünk az előcsarnokba, még inkább elállt a lélegzetem. 

Megbeszéltük a szobabeosztásokat, miszerint én leszek Luke-al ketten, a többi három fiú pedig együtt. Luke-al a szobánkat kezdtük felkutatni, ami nem volt egy egyszerű művelet. Vagy fél óra keresgélés után sikerült megtalálni. Az ajtón beérve megláttam a gyönyörű tágas és otthonos szobánk, amitől leesett az állam.

-Na, tetszik?- kérdezte Ő, miközben betolta a bőröndöket.

-Nem találok szavakat- mosolyogtam rá.

Pár pillanat múlva megcsörrent Hemmo telefonja és nem akartam hallgatózni, így kitaláltam, hogy megnézem a fiúk szobáját. 

Kopogtam az ajtón, mire azt Calum nyitotta ki egy Tini Nindzsa Teknőccel a kezében, azthiszem Leonardoval. Én csak elnevettem magam, Calum pedig beengedett. Az ágyon Ash ült és az ő kezében is egy plüss teknőc volt, csak az Raffaello. Mikey pedig éppen zuhanyozott, a víz hangjából következtetve. Körbenéztem a szobába, majd én is helyet foglaltam az ágyon.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk kajáért valahova és, hogy egy óra múlva találkozunk a hallban. Visszafelé indultam, de most könnyeben odataláltam a szobánkhoz. 

Beléptem az ajtó, Luke pedig ott ült az ágy szélén, arcát tenyerébe temetve. Rám emelte tekintetét, szemei pirosak voltak és könnyek potyogtak belőle. Gyorsan felpattant az ágyról és szorosan magához húzott. Visszaöleltem, közben a hátát simogattam. Egész teste remegett a sírástól, könnyei megállíthatatlanul folytak. Annyira sajnáltam, hogy nekem is össze szorult a szívem.

-Luke, mi a baj?- kérdeztem rá.

-Jess...Jess nénikém meghalt.- sírt most hangosabban.

Ismertem Jess nénit, én is nagyon szerettem. Liz testvére volt, aki úgy szerette Luke-ot, mintha saját gyermeke lett volna. Kisebb korunkban nagyon sokat jártunk együtt Jess néni házához. Mindig sütött nekünk valami finomat és megnevetetett minket. Sajnálom, ami történt...

-Shh, Luke hidd el minden rendbe jön- próbáltam nyugtatni.

-De miért?! Miért kellett elhagynia?!- zokogott.

Lassan elengedett és mélyen a szemeimbe nézett. Tekintete könnyes volt, arca pedig teljesen elászatatva. Arca minden egyes részén apró puszikat hagytam, hátha kicsit megnyugszik tőle. Be is jött, amit szerettem volna, így már nem sírt annyira.

Leültünk az ágy szélére, én pedig megfogtam a kezét és összekulcsoltam ujjainkat, mire Luke alig észrevehetően elmosolyodott. Most miért, ha ő csinálhat ilyet, annak ellenére, hogy barátok vagyunk, akkor én miért ne? De legalább lenyugodott.

-Jobban vagy?- kérdeztem félénken.

-Igen köszönöm- ölelt meg szorosan, majd adott egy apró puszit az arcomra.- Aw, nagyon fáj a fejem.

-Aludj egyet, attól jobb lesz.

-Itt maradsz velem?

-Persze.

Gyorsan írtam Ash-nek, hogy mi mégse megyünk velük kajálni, csak hogy ne várjanak feleslegesen.

Luke bedőlt az ágyba, én pedig mellé feküdtem. Kezét derekamra helyezte, ezzel közelebb húzva magához. Percekig csak csendben bámultuk egymást, majd Luke lassan elaludt.

Néztem nyugodt arcát, ahogy halkan szuszogott. Néha néha megszólalt álmában, amitől még édesebb lett az alvó Luke látványa.

Viszont hirtelen elkomorult az arca, nyöszörögni és izzadni kezdett. 

-Ne, ne, ne... Zelda- beszélt álmában, majd hiretelen felriadt.

Én csak tágra nyílt szemekkel néztem kissé zavarodott szőke barátomra, aki gyorsan magához vont. 

-Ez csak egy rossz álom...rossz álom. Itt vagy velem- suttogta.

Nem tudtam és nem is akartam megszólalni, de elengedett én pedig kék szemébe néztem, amikben megint sikerült elvesznem. 

-Hogy vagy? Mostmár jobban érzed magad?- kérdeztem, ezzel megtörve a csendet.

-Sokkal. Köszönöm, hogy lenyugtattál.- mosolygott rám, majd megpuszilt.

El fogok olvadni!

-Ömm, elmondod mit álmodtál?- csak érdekelt miért mondta a nevem.

-Hát...hát először meg akartalak ölelni, de te egyre távolabb kerültél tőlem és nem értelek el, hiába futottam. Utána pedig elkezdtél elhalványulni, majd a végén eltűntél.

-Ilyet én is álmodtam már veled.

-Ezt volt a legszörnyűbb rémálmom.

-Nekem is. Hah..jó nyálasak vagyunk- nevettem el magam a végén.

-Igaz- mondta majd magához húzott.

Fejem mellkasán pihentettem, ő pedig az oldalam simogatta. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Na jó, én enyhén becsavarodtam!

-Megjöttünk- ordított Mikey, majd berontott a szobába.

Ezek meg hogyan tudtak bejönni?

-Upsz...megzavartunk valamit?- röhögött Cal.

-Nem dehogyis- húzódtam el Luke-tól, majd felpattantam az ágyról. 

-Hoztunk kaját! Nem akartunk egyedül enni, na meg persze ti is éhenhaltatok volna, úgyhogy vettünk kaját a KFC-ben!- ujjongott Ashton.

-Köszi srácok- tápászkodott fel végül Hemmo is.

Sikerült minden kaját megennünk, amit a fiúk hoztak, és én már személyszerint gurultam.

-Na srácok készen álltok az estére?- csapta össze a kezeit Calum- Tudjátok, ma csak egy rövid akusztikus koncert van!

-Persze. Mikor indulunk?- válaszolt Luke.

-Kb 10 perc múlva, úgyhogy Zelda jobb ha elkezdessz készülődni drágám- kacsintott Ash. Ez hülye! És mi az hogy drágám?!

-Hát ok...-néztem rá felhúzott szemöldökkel.

Bezárkóztam a fürdőbe (komolyan ezek képesek berontani, közveszélyesek) és készülődni kezdtem. Felvettem a hosszú fekete csőnadrágom, a fehér pólóm és hozzá a hosszú és bő farmermellényem. Enyhén kihúztam a szemem tussal, majd mivel olyan kedvem volt vörös rúzzsal tettem érdekesebbé megjelenésem. Késznek nyílvánítottam magam, így vissza ugráltam a fiúkhoz.

-Itt vagyok- ugrottam ki a fürdő ajtaján.

Meglepetésemre csak Luke volt a szobában, aki felém fordult. Szája 'o' alakot formált és alaposan végigmért. 

-Ennyire szörnyű?- már úgy nézett, hogy kezdtem félni.

-Hülye vagy?! Egyszerűen gyönyörű vagy!- pirult el, majd elvigyorodott.

-Köszönöm- mosolydtam el én is.

Hirtelen lekapta a pólóját és a bőröndjébe kezdett kutatni. Aww az a felsőtest, meghalok! Hogy nézhet ki valaki ennyire jól?! Felkapott magára egy fekete pólót és egy zöld kockás inget. 

-Mehetünk? A fiúk már lent várnak minket- kapta fel a telefonját az ágyról.

-Igen, indulhatunk.

***

A koncert szörnyen jó hangulatban telt. A srácok nevettek, hülyültek és élvezték amit csináltak. 

-A következő dalt az egyik kedves barátunknak ajánljuk.- mosolyodott el Ash.

-Ez a személy nem más, mint Zelda Parker, aki elkísért minket a turnéra és most is jelen van.- folytatta Cal.

-Szóval drága Zeldám, ez most neked szól- mosolygott rám Luke.

Elkezdték játszani a Teenage Dream-et, mire pár lány felsikított. Olyan aranyos volt tőlük, hogy nekem játszották, hogy az idióta vigyort nem tudtam leszedni az arcomról.

Aww imádom ezeket a srácokat!